a radiátoros incidens esetében úgy néz ki, a csodakrém segített :), pedig amúgy nem szoktam ilyesmit használni, csak el voltam keseredve h 1 nap után semmi javulás nem volt még. na ma már kocogtam egy kicsit, remélhetőleg holnaptól jöhetnek a rendes edzések. legalább ráfoghatom hogy megvolt az őszi versenyidőszak utáni pihizés. :))) tudom, van aki heteket pihen utána, de én nem versenyeztem olyan keményen (összesen havi 1x), meg az edzéseim se voltak valami kemények (40-50km-es hetek, pár gyorsabb futással heti 2x átlagban).

írtam egy kis doksit magamnak arról, hogy versenyek szempontjából hogyan képzelem a következő évet. :) idén év elején is írtam 2010-hez, a fontosabb versenyek össze is jöttek, de csak havi 1x versenyeztem, a tervben kicsit több volt, de úgy érzem, ez így jobb volt. illetve több hosszú verseny volt a tervben, amiről lemondtam, pl. nike és a 30km. de nem hiányzanak, úgy érzem, hogy jól döntöttem, nem vagyok még olyan veterán futó, hogy ilyenekkel gyilkoljam magam.

ehhez kapcsolódik az, hogy mikor akarom a maratont futni. ugye azért akartam mindig elkezdeni edzeni hogy majd maratont futhassak. kijelentettem magamnak sok évvel korábban, hogy igen, én maratont fogok futni és olyan hihetetlennek tűnt. ez más céljaimmal is így volt, de aztán mégis megvalósultak, bár nem túl sietős tempóban. a maratont azt hiszem először akkor akartam lefutni, amikor radcliffe felállította vmelyik világrekordját 2002-2003 körül. :) de az emlékek már elég homályosak... lehet hogy ennél korábban is bennem volt hogy le akarom futni (2000-2001?).

 
na futásban azóta már sokkal több célom van, nem látom már olyan egysíkúan a futást. :) de a maraton így is egy speciális valaminek tűnik. :) nos, eddig nem volt konkrét elképzelésem arról, hogy mikor is legyen... kezdetben úgy gondoltam hogy szeretném 1 éven belül, mondjuk 10-12 hónap futás után, beleértve a kezdeti 6 hetes futás-gyaloglást, tehát 2010 szeptemberében. ezt a tervet talán idén tavasszal adtam fel, és úgy gondoltam, jó lesz az inkább 2011 tavaszán. nyáron átmenetileg megint megkísértett a gondolat, de inkább úgy, hogy edzésen lazán lefutva. :)) konkrétan amikor Bozóttal futottunk együtt. :) még szerencse, hogy csak utólag mértem ki a távot a gmapen, futás közben nem tudtam hogy már 30-31km-en is túl vagyok, ki tudja mi lett volna... :))

na, most úgy gondolom hogy nincs már időm elkezdeni készülni a 2011-es bécsi maratonra (április). az volt a fejemben, hogy esetleg erre elmegyek... de nem foglalkoztam a gondolattal sokat eddig. most meg látom h már túl közel van. egy 4 hónapot mindenképp rá kéne szánni, az meg már majdnem itt van. a másik meg, hogy szeretnék még pár PB-t felállítani a rövidebb távokon (5km, 10km, félmaraton), mert újabban nagyon belejöttem ebbe. :)) szóval a tavaszt úgy képzelem el, hogy ezeken a távokon versenyzek márciustól májusig, és május végefelé el lehet kezdeni a maratonra készülést, tehát kitűztem magamnak a 2011-es budapest maratont. ami tök jó, mert ahhoz még utaznom se kell. :))
szóval végre van egy nagyjából konkrét célom a maratoni dátumhoz!! persze kiderül h mi lesz, de ha minden jól megy, én ezt esélyesnek látom. és akkor már 2 éve futnék.
ehhez még el akarom érni május előtt hogy egy 20km edzésen bármikor menjen normális tempóban, és laza legyen. a laza azért fontos hogy gyors legyen utána a regenerálódás, a normális tempó meg azért fontos, mert akkor már kész lennék egy egész jó idejű maratonra. :) és akkor talán jól bírnék egy korrekt kis maratoni edzéstervet. remélhetőleg edzőm segít majd benne.
egyébként időcél a maratonra még totál nincsen, csak annyi hogy 4 órán belül. mondjuk egy 3:40 már egész poén lenne. és azért mindenképp 4 órán belül mert az azon kívüli idő már nem lenne értelmes kihívás. a félmaratonom alapján a 30km pl. biztos menne 2:40 körül...

a másik amin gondolkoztam, hogy milyen időket szeretnék elérni a rövidebb távokon 2011-ben (tavasz, és ősz is, mert az ősz nemcsak a maratonról szólna azért), de persze ez azon múlik, hogy mennyire sikerül jól edzeni és persze sérülésmentesen. az első évemben ugye nem volt semmi komoly sérülés, remélem a másodikban se lesz! :) 
szóval az idők, nem tudtam még eldönteni nagyon konkrét célokat, már csak azért is mert ez tényleg a fejlődésen múlik, nem(csak) pedig azon, hogy mit képzeltem el magamnak, de jó lenne 5km-en pár percet javítani, a 10km-en ennek a dupláját, a félmaratonon meg 1:40 alatt mindenképp. :))
na meg vannak álomcélok is, de azok kemények. :)

szóval most ezeken gondolkoztam. holnaptól meg megpróbálok elkezdeni egy rendes alapozást végre. :) úgy heti 7 óránál kezdek és a célom az, hogy idővel elérjem a heti 10 óra futást, de azon múlik mit bír a szervezetem. nyáron a 7 óra semmiség volt és bírtam a 10 közelit, de abban már túl sok hosszú futás volt, ezért most másképp lesznek a km-ek elrendezve. egyébként a 10 óra futást átszámolva km-re kicsit durva szám jön ki, szóval ezért is mondom hogy tök ráérek arra, hogy ide eljussak, ha könnyen eljutok ide, az jó, ha meg nem, akkor majd alakítunk a terven edzővel.

azért még az alapozással kapcsolatban kicsit ambivalensek az érzéseim. remélem hogy most sikerül úgy összehozni, hogy jó sokat fejlődök tőle, mert a nagy fejlődések eddig csak az ilyen gyorsabb futásokkal sikerültek, ahol a pulzusom heti 1-2x konzisztensen felkúszott 190 közelébe sőt 190-en túlra. a konzisztenst úgy értem, hogy nemcsak véletlen pár percre felment oda, hanem tervszerűen, pl. intervallokban, vagy tempófutásban az intenzitás olyan volt hogy megközelítette egy idő után.
jah és emiatt se rajongok már a nagyonhosszú futásokért. tök jók voltak nyáron, de most inkább úgy állok hozzá, hogy ha kevés km elég a fejlődéshez, akkor nem kell több km. :) viszont ha alapozok akkor mégiscsak több km kell, és nem lehet örökké gyorsakat futni, mert akkor csak kiég az ember... bár én ősszel egyszer se éreztem h a kiégés felé közelítenék. inkább tele voltam energiával (nyáron is tele voltam vele, amúgy), és pont jónak éreztem a terhelést, se túl kevés se túl sok.

de most nem pulzusképlet alapján van az alapozás, hanem vo2max tempó alapján (mondjuk lehet ezt a tempót már updatelni kellene?! mert ez még a szeptemberi!), a pulzus meg feedback, tehát ha idővel változik a pulzus lefelé, akkor az jelez változást és akkor ellenőrizzük a tempót. ezt mondta edző. :)
a pulzusképletek amúgy is érdekesek, mert amiket kihoznak (Maffetone és Hadd), azok tényleg jó kis alacsony pulzusok, tuti hogy zsírégetős meg minden, és tuti hogy nem terhel túl, de a tempóm vhogy irreálisan alacsony. nem tudom, ez hogy lehet. lehet hogy amit a képletek kihoznak az átlagemberre, az valójában nem ilyen könnyű intenzitást kéne jelentsen hanem egy picit magasabbat, ami persze még mindig könnyű és még mindig zsírégetős?

bocs, most lesz egy kis elmélkedés erről meg sok szám :) szóval, én azt vettem észre, hogy nálam a 170-175 pulzus az, amin túl valami már más, azon túl már biztos nem zsírégetősen alacsony intenzitású az edzés. pl. a pulzus is jobban megugrik egy idő után. meg szubjektíven is tök más érzés. na, ez a határvonal egész éles, kezdőpulzusnak bemelegedés után mondjuk a 172 körül lehet ez a határvonal. ha 172 felett kezdek, akkor tuti megugrik a pulzus jobban, felmegy 180-on túlra egy idő után, és kevésbé könnyed az érzés, bár még nem nehéz egyáltalán. és ha 170-172 alatt kezdek akkor pont ellenkezőleg. baromi könnyű érzés és baromi kellemes és lassabban megy fel a pulzus, 180-at marha sokára érné el, sok óra futás után. na, én csak azt nem tudom hogy mit jelent pontosan ez a határ.
és pl. 165, az nem igazán különbözik a 153-tól, a 153 a maffetone-os pulzusküszöböm. viszont az az érdekes hogy tavasszal és nyáron még láttam vmi különbséget 150 és 165 között. a 165 sose volt nehéz, sőt, de vmi különbség mégis volt. most a 165 könnyebb, mint valaha. sőt, a jó magas, 185-ön túli pulzus, 185-189, ilyenek, na az is sokkal könnyebben esik mint régen. és sokkal stabilabb is. lehet változott egy kicsit a metabolizmusom és állóképességem jó irányba! :)
az alapozós tempóm amúgy ilyen 155-157 pulzuson kezd és 158-162 között van a vége, naptól függően. :) és ez sokkal kellemesebb, mint 140-145, mert az már olyan izé, mintha sétálnék. a 155-160 az viszont tök jó, futok, rendkívül könnyű érzés, de nem őrülök bele. :) nagyon addiktív!! amúgy ez a tempó elvileg 6:50, de én nem haragszom magamra, ha véletlenül 6:40-esekben sikerül. :))

szóval ez az alapozás érdekes lesz, na mindegy, remélem hogy működni fog a dolog, azaz hogy jó lesz a tempóm alacsony pulzuson, magasabb pulzuson meg még annál is jobb... :))

basszus, na ilyen nincs! a 10km verseny után 1 futás volt és utána elestem a bal térdemre, ami miatt 5 napig nem futhattam. most meg a félmaraton után szintén 1 futás volt, és most délelőtt sikerült keményen belerohannom a radiátorba, de úgy, mint életemben még soha. mielőtt kitaláljátok, igen ez is a bal térdem!! :P
szóval ilyen nincs, hihetetlen... először csak nagyon fájt, de az a szokásos amit az ember akkor érez amikor belevágja a lábát valamibe véletlenül. de sajnos utána 1 perccel megint fájdalmat éreztem és akkor már tudtam, hogy ez már nem olyan egyszerű fájdalom. pár óráig aztán nem panaszkodott, ültem, de amikor felkeltem az ülésből, akkor nagyon megfájdult. vhol a térdkalács tetejénél...de nemtom mi fáj... másféle mint amikor elestem. egyelőre nem jobb. járni tudok vele fájdalom nélkül, de a kísérletnek megtett pár futólépés fájt. ja és persze a lépcsőzés is esélytelen. (duzzanat nincs... szóval nem értem mi a franc fáj.)
extra pechnek érzem ezt a balesetet most, mert a sípcsontomnak a tegnapi átmozgatás jót tett, pár órával utána már mintha elfújták volna a problémát. és az izmaim is százszázalékosak. szóval akár futhattam is volna szerdán, bár nem terveztem. csütörtökre viszont határozottan terveztem futást, de félek hogy nem leszek még jól... :(

na, ennyit most, csak olyan idegesítő ez az ismétlődő balszerencse!

először is egy kis összefoglaló hogy mi történt az októberi 10km után. utána ugye kimaradt néhány nap a szerencsétlen elesés miatt, aztán edzővel már nem folytattuk az eredeti gyorsítóedzéses tervet. lassan belekezdtünk az alapozásba, addig is futottam a saját szakállamra, ami azt jelentette, hogy a pulzust azért figyeltem, mert ha nem, akkor nagyon gyorsan túlfutottam magam, egyszerűen hajtanak azok a fránya lábak mindig :)) aztán elkezdtem az alapozós futásokat is, amik tempóalapúak, illetve lehet igazítani a tempót terepfüggően, de a pulzus nem kell konstans legyen, tehát nem baj ha emelkedik pár ütést 1 óra alatt... - erről majd még írok bővebben -, és még nem 100%-on hajtva ezt az alapozós edzéstervet. szóval, elég változatos hónap, nem annyira strukturált edzésterv, intervall semmi, de tempózás és hegyezés akadt :) a végefelé a lassú futásokkal kiegészítve. a félmaratonhoz így jutottam el.

kemény 2-2,5 óra alvás (éjfél utántól hajnali 2:30-ig, utána egyszerűen nem ment), aztán 6 előtt kelés, vonatozás, hánykolódás, de szerencsére elég frissnek éreztem magam a verseny alatt. szóval biztos vagyok benne, hogy ez nem befolyásolt semmit :)
aztán verseny előtt néhány perccel a szokásos minimálbemelegítés, ahol igen könnyedén mentek a lábaim, meg is lepődtem, hogy az 5:1x-es tempóra felgyorsítás után is ilyen könnyű? utána sajnos elég sokáig kellett ácsorogni, lehet így már elfelejtődött a bemelegítés... a rajtnál még indulás előtt ittam vizet 0,5l palackból, mert 14km előtt nem akartam frissíteni a futás közben. előtte meg pár órával utoljára ittam. szerintem tök jó trükk ez, így nem kell vécére menni a legrosszabb pillanatokban... :) ja és reggeliztem is, sőt két adagban kajáltam :) szóval ilyen szempontból szépen felkészültem. nem is voltam éhes a verseny közben, nem mintha máskor az lennék. :)

még amin tűnődtem, hogy vajon milyen futónadrágot vegyek fel, mert ilyen hidegben még nem igazán versenyeztem (két nadrágot is vittem, hogy majd a helyszínen eldöntöm...). átöltözés előtt nézegettem a többi embert, mindenki hosszúban volt, így el is vetettem azt az ötletet, hogy a térdig érő nadrágot vegyem fel... paranoidnak éreztem magam, mert féltem hogy ha azt veszem, akkor az izmoknak nem lesz jó a hideg, de valójában nem tudtam h számít-e az ilyesmi, azt sem tudom honnan jött az aggodalom (olvastam vhol vkinél régen erről?). szóval mivel mindenkin hosszú volt, én is azt vettem fel. ez viszont meglehetősen vékony gatya, és nem testhezálló. 10-15 fokban kocogásokhoz remekül megfelelt eddig. ja, emellé egy rövidujjú póló és felszerelés kész, össze is szorítottam a fogam amikor a kabátból kibújtam a ruhatárnál! :)) de hamar bemelegítettem aztán. ja, sapka volt a fejemen amíg a rajt nem indult, az sokat segített addig, utána pedig a kezemben vittem végig.

volt aztán tempótervem/stratégiám is. az 1:50-2:00 zóna legelejére álltam be, úgy számolgattam korábbi tapasztalatok alapján, hogy 1:54-en belül hozható mindenképp, 1:52 totál reális, 1:50 kicsit nehéz, 1:50-en belüliben nem igazán reménykedtem :) így a terv az lett, hogy 5:15 körüli km-eket tartok és az volt a feltételezésem, hogy az utolsó pár km-en elérem így a 194-195-ös pulzust, ami az ahol nálam a szenvedés kezdődik és azt még kibírom néhány km-en át, ha muszáj. szóval el voltam tökélve hogy fejben jól ott leszek és tartom azt a kemény 5:15 körüli tempót. én keménynek éreztem félmaratoni tempónak a korábbi futások alapján. és még arra akartam figyelni, hogy a 17-es km-tábla előtt ne érjem el a 194-es pulzust. csak ennyi volt az egész pulzustervem, mert korábbi versenyeken úgyis rögtön felment 190-re a pulzus rajt után hamar, adrenalin stb. miatt, és nem tudtam a pulzust használni erőbeosztásra annyira...
szóval látható hogy igazán felkészültem, talán a minimálbemelegítés kivételével :)) de nem akartam túl sokat se melegíteni, az értékes glikogénkészletekkel való spórolás miatt :P

na tehát ellőtték a rajtot, indulás, és hu, sokkal jobban kellett kerülgetni az embereket, mint a coca-colán! a coca-colán nem zavart, de itt kicsit idegesített, hogy emiatt esetleg 5:20-on kívül lenne az első km. szerencsére aztán nem :)) 5:17 lett az első km. figyeltem h el ne fussam, az örökös sípcsonti izom vs elégtelen bemelegítés nyavalya miatt. a pulzus 177-en stabilizálódott, és meglepődve láttam hogy ezúttal nem rohan fel a 190-esekbe :) tisztára úgy viselkedett a pulzus, mintha edzésen lettem volna!! úgyhogy utána használtam is erőbeosztáshoz, egész pontosan arra, hogy nyugodtan gyorsítsak, mert a pulzus stabil maradt, engedte a gyorsabb tempót... bizony tök élveztem ezt a lehetőséget! :)

nyugis kocogás előre, na még mindig meglepően sok az ember, sőt végig ez volt, nem volt eddig még ilyen élményem vhogy :) a lábaim nem voltak olyan könnyedek mint a minibemelegítéskor, de nem volt igazán gond. 2 km után jött az első probléma, a jobb sípcsonti izom tapadásánál beszólt, jaj-jaj. pedig a tempó még mindig 5:15 körül csak. szerencsére hamar láttam, hogy elég stabil az állapota, és ebből tudtam hogy 4-5km után el fog múlni. de azért nem esett jól a közepes erősségű fájdalom a jobb lábammal megtett minden lépésnél. 1x meg is álltam a 3. km-ben 1-2 mp-re, hogy megigazítsam a cipő nyelvét (amúgy rohadtul nem ez a baja, ez csak placebó :)) ). aztán az 5. km-ben rájöttem hogy elmúlt! :)) na ekkor már a balaton mellett kocogtunk a kövezett strandon és nagyon kellemesen éreztem magam. felismertem pár helyet a strandon ahol kisgyerekként nyaraltam és szedegettem a kagylókat és csigákat :))) hú ki gondolta volna, hogy majd egyszer itt futok :P szóval elvoltam! igazából ekkor még nem esett le, hogy hogy lehet az, hogy ennyire kellemes ez az 5:15 körüli tempó. a pulzus lassan felkúszott kb. 181-re, ez tehát így teljesen OK volt.

csak az nem volt oké, hogy a jobb lábfejem kezdett érzéketlenné válni talán 3-4km után, kihűlt volna a szellős cipőben???, ilyen se volt még!! és néha olyan érzéketlenné vált, mintha görcsölni akarna, de végül is nem görcsölni akart vagy legalábbis megúsztam a görcsöt. de vhogy emlékeztetett arra az állapotra. aztán a bal lábfejem is szórakozott. ez azt jelentette, hogy egyre inkább fájt mindkét talpam, égett mint amikor nagyon kihűl, és a boltozat teteje is sajgott, oldalt, szintén mindkét lábon. és emellé néha egyes izmaim mintha valami extra terhelés alatt álltak volna, ez egy megfoghatatlan érzés volt, nem nehéz lábakról volt szó, de nem lehet ezt megfogalmazni sajnos. gondolkoztam hátha a talajfogáskor adódó ütközési erőket érzem az izmokban és hogy a cipőből ment ki a csillapítás, de az nem lehet, mert akkor a vádli panaszkodna főleg, márpedig a vádli volt az egyetlen, ami végig a versenyen meg se mukkant, tök jól volt... ja meg az ízületekben (térd, achilles) sem volt fájdalom. azért aggódtam kicsit h lehet nem a futócipőben kellett volna kiutazni a versenyre és kigyalogolni benne a rajthoz, hátha akkor ment szét a csillapítás, ha egyáltalán szétment... jó, mondom magamnak, nem foglalkozom ezzel... majd lesz vmi :) aztán nem figyeltem erre egy darabig...

aztán elértünk a rohadt füves részre 5,8km után :) azt írták korábban fórumon, hogy földút, nem fű, de igazából az a micsoda, ami ott volt, azt csak igen erős jóindulattal lehet rendes földútnak nevezni... szóval füvön bukdácsolás, remek, a lábam addig egész jól volt, a fentieket leszámítva, de ettől átmenetileg kiakadt, vhogy nehezebb lett a lábam, nem esett neki jól ez a bukdácsolás, a bal achilles majdnem meghúzódott. a tempó lement 5:20-ra, a pulzus meg fel 185-re, és nem gondolkodtam el ekkor még, hogy ez azt jelenti, hogy az 5:20-as tempó füvön nem az 5:15-ös aszfaltos tempóval ekvivalens, sőt! :)) tehát észrevétlenül növeltem az erőfeszítést, de órán általában 183-184-es pulzust láttam, amit okénak találtam ezen a ponton, bár nem néztem rá sűrűn, így elhiszem h igazából 185-ös átlag.

utána vissza aszfaltra és a pulzust tartottam 183-184 (azaz 185, pff) körül. aztán egyszercsak feltűnt hogy az ehhez tartozó tempó lement 5:00-ra :)) ekkor már túl voltam a baromi éles fordítón és a hosszú egyeneseken mentünk. itt kell megjegyeznem, hogy a tempó még 5:10-esekben volt, amikor a 8. km-hez még nem értem el, amikor a lábam elkezdett jelezni, hogy hát neki vmi nem OK. mintha nehezek lennének a lábaim, de hát mitől?? ilyen tempót a múltkor is nyomtam 10km-en át és semmi ilyen gáz nem volt! aztán begyorsulás az 5:00-ra és elmúlt a probléma átmenetileg. aztán a pulzus is megindult 186-188 közelébe. gyors fejszámolás, 9 km-nél 186-os pulzus az teljesen oké, nem fogom elfutni a 17. km előtt ettől még. aztán elértünk az első kör végére, és a sok szurkolótól megihletve sikerült 4:44-re begyorsítani átmenetileg :))) azt észrevettem és óvatosságból visszafogtam magam. de így is maradtak az 5:00 körüli kilométerek, 188-as pulzuson... oké, 188 féltávnál, az még tökéletes. egyelőre nem foglalkoztam azzal hogy mi a fenéért megy az 5p-es tempó ilyen jól?! :)

ja, 54:47 lett a féltáv, és azon gondolkoztam hogy hát azért ezt nem szívesen nyomom le még egyszer 54-ben, de egye fene, meglátjuk. talán az ijesztett meg hogy az 54:47 bizony 1:50-en belüli időt jósolt :))) tehát, az 5p tempó tök jól ment, de azért itt átmenetileg győzött a lustaság és azt mondtam magamnak jó lesz vmi 59p-es második kör a legrosszabb esetben. hát persze... :))

aztán 11km után begyorsulás 4:55-re, de relatíve hamar abbahagytam, mert kb. 500m ilyen tempó után egyszercsak totál rájött a frász a lábaimra. a combfeszítők kívül oldalt és a combhajlítók hátul olyan kemények lettek, úgy "összehúzódtak", mint még soha életemben. főleg nem a combhajlítóim... eddig azt se tudtam hogy vannak combhajlítóim :P ettől még tudtam a tempót nyomni velük, de iszonyatosan fájt. úgy éreztem minden lépésnél, hogy ez az utolsó lépés, mielőtt összeomlanak teljesen. és akkor ez még csak 11 és fél km?! szóval a pulzus is felkúszott 190-re, és úgy döntöttem, hogy a pulzust ráérek 190-re felengedni 13km-nél :) imádkoztam a lábaimnak hogy lassuljanak már vissza 189-es pulzusra. tudom ez vicces: fájtak erősen, olyan érzés volt, mintha mindjárt bemondanák az unalmast az izmaim, de ugyanakkor nehéz volt rávenni a lábaimat hogy lassítsanak! egyszerűen ha megtalálták a ritmust, akkor nem szívesen lassítanak... általában sokkal szívesebben gyorsítanak mint lassítanak :P mind1 aztán sikerült 189-cel folytatni 5p-es tempóban. :)

aztán jött a 13. km, addigra a jobb lábam vhogy "kilazult", a bal lábam még nagyon merev volt de az is javulgatott. sikerült is nyomni 4:55-ös tempókat, ami totál szürreálisra sikeredett, mert a pulzus bizony nem akarta a 189-190-et elhagyni :) 14 km után eldöntöttem hogy most már fel kell nyomni a pulzust 191-192-re, nem baj ha ez tempógyorsítást jelent, de a lábaim nem akarták az igazat, megint fájni akartak.
közben elkúsztam a frissítés mellett, megpróbáltam lassítás nélkül inni pohárból, de kb. 3 kortynyit sikerült mielőtt feladtam és eldobtam a félig tele poharat :))) legalább a számat megnedvesítettem és nem vesztettem időt. úgyse voltam szomjas ebben a hidegben, nem is igazán izzadtam, sőt.

aztán jött a fű megint, vhogy elbukdácsoltam megint, ezt a részt utálom, ez van...sztem úgy 20mp-et lassított 1 km-en át, még jó h az egész füves rész max. 1km... de ez 2x... a füvet elhagyva megint rájött a lábaimra a mizéria, és most már végleg feladtam, hogy valaha felnyomom a pulzust az anaerob küszöbig, vagy 194-195-ig. 4:50-5:00 közötti tempót tartottam, de többre nem voltam képes, pedig a keringési rendszerem annyira unatkozott! totál kellemes volt a szívnek-mellkasnak-tüdőnek, tisztára nem versenyszerű érzés, semmi kellemetlenség... nyilván nem maffetone-os kocogás de azért kellemes! de nem lehetett jobban nyomni, mert a lábaim hihetetlenül fájdalmassá váltak, és ez nem múlt már el, konkrétan ezek (mind2 lábon): combfeszítő és combfeszítő ín tapadása, combhajlító, talp, lábfej teteje(boltozat)... és a lábfejeim úgy megfagytak, hogy nem nagyon éreztem őket, tehát majdnem olyan, mint a zsibbadás, na persze azon kívül hogy igenis fájtak itt-ott és megint görccsel akartak ijesztgetni főleg a talpam szélén, de persze nem lett belőle semmi :)

szóval, minden lépés külön kín volt, és legszívesebben leálltam volna. innentől (18km) már számoltam a km-eket, meg a százmétereket :) és baromira befordultam, csak arra koncentráltam, hogy túléljem a fájdalmat a következő lépésen és a következő lépésen... a 18-as és 19-es tábla egész hamar eljött, a 20-as se volt vészes, de a 21-es vhogy örökkévalóság volt ezekkel a lábakkal. valszeg azért, mert rávettem őket hogy egy kis extra fájdalom árán nyomjanak 4:42-es átlagtempót :)) az utolsó 100m-en gondolkoztam hogy tudok-e sprintelni, eldöntöttem hogy az utolsó 20m-en megpróbálom, aztán mire észbe kaptam, már csak 10m volt, de azt a 10m-t korrektül megsprinteltem!! a pulzus nem ment 191-en túlra ekkor sem.

viszont azt alig bírtam elhinni, hogy ennyit gyorsultam a 2. körben, vmi 52:40 lett, és az egész idő meg 1:47:27, majd elájultam az örömtől, abszolút hihetetlen, nem gondoltam hogy 1:50 alatt, vagy ha mégis akkor max pár mp-cel :)) ami pedig még  hihetetlenebb, az, hogy valszeg az 1:45 is ment volna, tehát vhol 5:00 körüli átlaggal, ha az elején nem megyek ilyen lassan! de tényleg nem számítottam arra, hogy ennyivel erősebb leszek ma. tuti hogy fejlődtem újabban. és pl. tegnap a 3km-es átmozgató futáskánál 4:50-es tempótól 400m alatt felrohant a pulzus 190-re.... ma meg... hihetetlen egyenletes pulzus, semmi pulzusemelkedés egy idő után, egyértelmű hogy ez az 5p tempó most már bőven az anaerob küszöb alatt van! tök jó!! :D

tkp. nem bánom ám h nem jött össze az 1:45, mert egyrészt álmomban se gondoltam volna, másrészt így legalább baromi kellemes volt végig egy bizonyos értelemben, azaz semmi holtpontom nem volt a keringési rendszert/tüdőt/aerob rendszert tekintve! :) fő a lustaság!! :) 
ja, két okból nem jött össze 1:45, egyrészt a lassú kezdés másrészt ezt máskor talán nagyrészt be tudtam volna hozni szenvedések árán a 2. körben, de a lábaim ezt ma nem engedték.

azóta is rejtély(?) hogy mi történt velük. a futás után alig bírtam kigyalogolni a vonathoz, mert minilépésekkel tudtam csak haladni, izé, vánszorogni, nem fájt semmi kivéve a lábfejeimet, mert azok nagyon hidegek voltak még mindig, de egyes izmaim egyszerűen nem "mozogtak" rendesen, és érdekes módon a vádlimba (vhol alul) is random beleszúrt valami 1-1mp-re pár percenként, pedig futás közben nem... :) aztán vártam a vonatra egy padon kint a hidegben. elég sokáig ültem de a lábaim állapota nem változott. ugyanolyan furák voltak még mindig. aztán a vonaton kellemes meleg volt, és félóra után már a régi volt mindkét lábam. amikor leszálltam a vonatról bp-en, semmi nem fájt sehol, izomláz se volt, és végre a normális nagy léptekkel, lendületesen tudtam gyalogolni! szóval, most úgy gondolom h nem lehet a cipőben elégtelen csillapítás az ok, meg az se, h rossz napjuk volt, hanem a 7 celsius fokos hideg (+ némi szél) ártott meg nekik a vékony nadrágban versenytempóban. lehet nem jól gondolom de eddig ez a legjobb ötletem... mind1, most már nem fáj semmi, nem is érzem, hogy 21km-t futottam, és ez a lényeg! :))