32 hozzászólásno, azon gondolkoztam ma, hogyan kommunikáljam meg ezt a témát az emberekkel. mintha csak megéreztem volna, hogy mire hazaérek, kapok megint pár jószándékú bár kéretlen tanácsot =)
nos. az az igazság, hogy már unom századszorra elmagyarázni ugyanazt, ezért leírom a lényeget ide blogba.
először is, megkérnék mindenkit, hogy a pulzusommal, illetve a futásomhoz való hozzáállásommal kapcsolatban ne adjon tanácsot. nincsen rá szükségem, sem most, sem a jövőben. erről nem vagyok meggyőzhető, felesleges próbálkozni.
természetesen értékelem a jó szándékot, nem haragszom senkire emiatt, de ez a téma egyszerűen felesleges.
más témában, tehát olyan témában, ami nem volt már ezerszer körülrágva, jöhetnek persze vélemények, az még érdekes lehet. :P
pulzustémában még annyit: megkérdeztem szakértő edzőt, igen, edzőt, azt az embert, aki Lubics Szilvit, a spartathlon győztesét is edzi, szerinte rendben van a pulzusom, tehát teljesen rendben vannak a 160-170 körüli pulzuson futásaim, nem szükséges a 140-et erőltetnem.
úgy gondolom, ebben a témában inkább hiszek egy széles körben elismert, képzett, sok éves tapasztalattal rendelkező edzőnek.
innentől nem fogom fárasztani magam a pulzussal kapcsolatos magyarázatokkal. ha valaki megint ezzel kapcsolatban ír tanácsot, egyszerűen nem fogok rá reagálni, egyik fülemen be, másikon ki, ennyi.
a futáshoz való hozzáállásom a másik szétrágott téma.
nos, én döntöm el, hogy miről írok, mi érdekel a futásban, mit élvezek benne, vagy mit nem élvezek éppen.
szívem joga, ha nemcsak azt élvezem benne, hogy fújkálja a kellemes szellő a bőrömet, és nem arról írok, hogy milyen szépen csicseregtek a madarak, hanem arra koncentrálok, hogy a céljaimhoz közelebb jutok-e, és még jól is esik fizikailag a mozgás, a vándorolgatás ide-oda (ez valamiféle ősi ösztön?! :) ). nekem ez a két dolog az igazán jó a futásban.
hja, erről jut eszembe még valami: óvni is felesleges a dolgoktól úgy általánosságban, nem vagyok gyerek, én döntöm el, mit csinálok - ha megszívom, az is az én felelősségem, majd tanulok belőle.
köszönöm, hogy elolvastátok.
Igenis, értettem! :) Bár bevallom, nem olvastam mindent végig, csak azt láttam, ahová sikerült odatévedni... Valóban dühítő, mikor minden irányból szuggessziók érik folyamatosan az embert... Azt szokták mondani, ne tanácsolj, hacsak nem kérik! Nem tudhatod, hány irányból kapja napi szinten a tanácsokat. Aki meg mindehonnan kapja, az elveszti az önálló dönteni tudását.
A 140-et én sem tudnám kibírni! uff