basszus, na ilyen nincs! a 10km verseny után 1 futás volt és utána elestem a bal térdemre, ami miatt 5 napig nem futhattam. most meg a félmaraton után szintén 1 futás volt, és most délelőtt sikerült keményen belerohannom a radiátorba, de úgy, mint életemben még soha. mielőtt kitaláljátok, igen ez is a bal térdem!! :P
szóval ilyen nincs, hihetetlen... először csak nagyon fájt, de az a szokásos amit az ember akkor érez amikor belevágja a lábát valamibe véletlenül. de sajnos utána 1 perccel megint fájdalmat éreztem és akkor már tudtam, hogy ez már nem olyan egyszerű fájdalom. pár óráig aztán nem panaszkodott, ültem, de amikor felkeltem az ülésből, akkor nagyon megfájdult. vhol a térdkalács tetejénél...de nemtom mi fáj... másféle mint amikor elestem. egyelőre nem jobb. járni tudok vele fájdalom nélkül, de a kísérletnek megtett pár futólépés fájt. ja és persze a lépcsőzés is esélytelen. (duzzanat nincs... szóval nem értem mi a franc fáj.)
extra pechnek érzem ezt a balesetet most, mert a sípcsontomnak a tegnapi átmozgatás jót tett, pár órával utána már mintha elfújták volna a problémát. és az izmaim is százszázalékosak. szóval akár futhattam is volna szerdán, bár nem terveztem. csütörtökre viszont határozottan terveztem futást, de félek hogy nem leszek még jól... :(
na, ennyit most, csak olyan idegesítő ez az ismétlődő balszerencse!
Az élet valamilyen formában mindig rákészeríti az embert, hogy (eleget) pihenjen. Ezt sajnos nem először látom.
Jobbulást!