Kipróbáltam a Margit-szigeten a futókört.Elég felemásak az érzéseim.Egyfelől profi a körítés:öltöző,zuhanyzó,éves bérlet,chipes időmérő(persze.Az órádat otthonfelejtheted.De a chip mindig nálad van...).Uszi és strand a közelben.Szóval tökéletes.500m-enként jelzés.

De.A futóút talaja gyalázatos.Szinte nevetséges érzés.Olyan,mintha belesüppednél egy túltömött bőrülőgarnitúrába,és azon agyalnál:jó ég,hogy fogok innen felállni?

Ami még zavart:a rengeteg ember.Nem a futók.De a sok sétálgató,kocsit tologató-lehet,vénségemre embergyűlölő leszek?

 A furcsa az,hogy Münchenben nem zavartak.Igaz,ott 7km-es egyenes volt a futóút,és a sétálók szétszóródtak,sokan meg inkább a bicajosokat boldogították a párhuzamos kerékpárúton,vagy a folyóparton sétáltak,fürdőztek,grilleztek.

Ott viszont nem tudtam ilyen jókat beszélgetni mint Pennel.Nem is lett túl gyors edzés.Utána elmentünk szénhidrát feltöltést végezni.Nagyon jó munkát végeztünk...

Pen jól szórakozott rajtam.Hoztam futónadrágot,pólót,zoknit,de semmi mást.Jó,a cipő érthető,elvégre azt venni utaztam fel.De se törölköző,se tusfürdő...persze,hisz reggel rohantam Ladányba,értekezletre.Még jó,hogy útban van Pest felé.

Az IC-n egy darabig ölben szorongattam az új cipőt.Aztán nem bírtam tovább:átcseréltem.A szembenülő nagyi és kamasz unokája jól szórakoztak rajtam.Irtó idegesítő volt:végig sutyorogak és nevetgéltek.Biztos nem én voltam a céltáblájuk,de ezt több mint 2 óráig élvezni...én és a mellettem ülő hölgy méltósággal tűrtük,hogy belemásznak az auránkba.Ő olvasott,én a tájat néztem.

Szerettem volna ott lenni.A földutakon futni.Hosszan-hosszan a nyárvégi napfényben.Az augusztusi nap aranyba vonta a fákat,a földeket,a tanyákat.Bearanyozta az őzek szőrét.Nem hevített már, csak langyosan melegített.Jó lett volna arra menni a vonat helyett.Kerülgetni a tanyákat a kutyák miatt.Egyedül,vagy társsal beszélgetve.Palackot cipelve végig a hatalmas szántóföldek,erdők között.

Sötétedett már,és megjelent a Farkassziget.Kivillant fái közül a fehér lokátor.Állítólag 8 km-re van az erdészettől.Odáig még nem mentem ki...ki kéne oda is futni...

Innentől a hátralévő 43m-en szinte minden fát ismerek a vonatból.Hazafelé tartok.Milyen lenne hazafelé futni a hűvösödő nyárvégi alkonyatban...olyan borzongós,izzadós,szúnyogcsapkodós futás.Úgy vágytam rá-igen,ez már kóros,ez már tényleg betegség!Végülis bicajjal már mentem ki a munkahelyemre.Az igazi kihívás a kifutás lenne-vagy 46-50km!Na,majd egyszer,az ötlet,a vágy megvan.

Kint beállt a sötétség,a pusmogó páros se zavart már.Azon tűnődtem,mennyi út van az ember életében.Utak.Erre vagy arra?

A kislányom egy rajzfilmből mindig lejátsza a következőt:

"-Most merre?Erre vagy arra?"

"-Erre arra,erre arra..."

És megfeddi a babáját:

"-Chrissie,Chrissie,Chrissie!Mindent összezavarsz!"

Olyan aranyos,hogy túrázás közben minden keresztútnál erre-arrázott az egész család.És szegény Chrissie-t jó sokszor leszúrtuk.

De azért jó úton lenni.Keresni a jobb,vagy a kevésbé rossz utat.Akár futva.Amíg hazafelé mentem,örültem,hogy ez az út megadatott nekem.Hogy valamikor rátaláltam.

Ez a hét nem úgy sikerült,ahogy kéne.Szilváson szombaton mentem egy hegyi futást.Közben két dolgot állapítottam meg:

1.Ez a hegyi futás még némi fejlesztést igényel.

2.A hegyek még mindig csodálatosak!Nem tudok leszokni róluk.

Ja,3. Társaságban könnyebb.

Másnap családi túrát tettünk.Régi álmom valósult meg.Együtt a gyerekekkel.Mindig úgy képzeltem,sokat fogok kirándulni velük.Aztán az ember rájön,a valóság egészen más,mint a kamaszkori elképzelések.Nem minden gyerek olyan vasgyúró,örökmozgó,gyűrhető,hogy a szülővel együtt gyűrje a kiliket! Mostanra lettek olyan nagyok,hogy bírták,és élvezték is.Megnéztem a régi helyeket:Bánkút,Csurgó-itt nagy meglepetésemre a barlangászháznál találkoztam Samuval.Persze,mostis szerelt.Bicajokat fel az utánfutóra.Triatlonoznak,és a hegyek közt bicajoznak. Jó volt látni,hogy ő is aktívan sportol.

A következő nap futós lett volna,de a térdinaim tiltakoztak.Még sose éreztem,hogy vannak,de most behozták!A vádlim felső és a combhajlítóm alsó része is jelezte,hogy léteznek.Persze,utolsó nap elmentünk túrázni,s ez jó is volt,kimozgatta a fájdalmat.Azért igyekeztem nem kinyújtani a lábamat... felkaptattunk Istállóskő csúcsára.Nagyon büszke voltam a kicsikre,volt család,akik nagyobbakkal visszafordultak.

Estére kiéhezve vágódtunk be a Villa Negrába.Reggel óta csak egy kis csoki,cukor...épp rendelni kezdtünk,amikor Laci "örömmel" közölte:otthon maradt a pénztárcája!

Annyi volt nálam,hogy az italt kifizettük.Eztán lesétáltunk a Szalajka völgy elejére.Addigra férjem is megjárta Szilvást,oda sovány malac vágtában,vissza autóval.És pénzzel.Mit mondjak?Volt étvágyunk!

Vacsi után átültünk a szomszéd Hupikék törpikékbe,és adtunk a szénhidrát-raktáraknak.Ha valakinek nem esne le,ez a műintézmény cukrászda.

Megérte.

Csüt-ön beindult a meló hajnali kelésekkel,100km vonattal.És erre a mosógépünk is bedöglött!

Úgy döntöttük,kihagyjuk az edzőtábor ellenőrzését.Úgy éreztem,egy métert se bírnék futni!Persze,a hosszúfutást nem szabad kihagyni.Áttettem vasárnapra.

Mit mondjak?Egyedül lassabb és nehezebb.Pedig az erdő gyönyörű volt,nem esett,kellemes levegő,sok lelkes futó.Egyedül az eldobált 7-8 PET palack zavart.Ha én haza bírtam cipelni 27 kili után, más miért nem?

A családom is jót sétált az erdőben,és lelkesen depóztak.Gyömbérrel,mert izo-t nem kaptak.Egész jó,de maratonit azért nem futnék vele.

Kisbogi persze nem hazudtolta meg magát.Úgy döntött,nem futhatok egyedül.Két Barbie-t hozott magával,Arielt és Kent.Beöltöztette futócuccba őket,és futottak.Vele,mert én nem vállaltam,hogy cipelem őket.Még frissítettek is,meg nyomokat rakott velük az enyémek mellé.

Ariel és Ken új nevet kapott, két futópartneremről lettek elnevezve.Khm...hasonlítottak.Főleg Ken.Remélem,ők tudják,kikről van szó!

Azért most érzem a lábaimat,de nagyon jólesett,főleg,ha belegondolok,az EON-on csak a 6 kilit mertem még bevállalni.Azt terveztem,júl.1 és aug.21 (évnyitó értekezlet) 25 alkalommal futok az 50 nap alatt.Ebből 21szer sikerült,plusz a túrák és az úszás.

Kár,hogy meló mellett ez kissé kevésbé lesz intenzív! 

Sok helyen futottam pár hét alatt:München,Egerszalók,persze Debrecen is.Valahogy sose volt idő írni,pedig a müncheni futóútról érdemes lenne.De nem német gépről!Most rokonoknál vagyunk,és a futásnak is bele kellett férnie.Először egy laza négyesnek,mert a szombati hosszú után nagyon éreztem a combomat.Kedden azonban jobban volt.Holott a 4 kili alatt nagyon éreztem hogy jé, ez itt hegyes vidék!Emelkedik,ha a veszprémi online-soknak nem is tűnik fel.

Ezért a síkabb Almádi utat válaztottam.Lejtett!Naná,mínusz szintet nem lehet bevinni.Nem is fordultam vissza!Inkább jött a B-terv,hogy Laci értemjön Almádiba.Nem bántam meg,a bicajút gyönyörű dombok közt kanyargott,műút sehol.Szíttam is a fogam,hány kili az út,mert vizet nem vittem, persze.Kérdezgettem,hány kili még.A szembebicajosok rendesek voltak,megnyugtattak,kb. 4 km.

Hát,ez megy,legfeljebb kérek a következő csapattól egy kis vizet. Erre nem került sor, házak közé értem,majd jött a templom.Ott már jól elüldögéltem, amíg megjött a taxi.Délután jól jött a Balaton!