Nehéz volt reggel kirángatni a gyerekeket,rászoktak a sokáig alvásra.De az úton magukhoz tértek,és nem igazán tudták elképzelni,hogy is tervezzük ezt a napot.Igaz,mi se.

Az első lépés az volt,hogy Bicebóca elindul a teljesítménytúrán.10 óra 02kor meg is történt,mi meg maradtunk Madárkórházazni.Mindenkinek ajánlom,nem értem,miért nem reklámozta a BSI (illetve sejtem-nincs rá pénzük).Ha más nem is érdekel,de a WC-je tiszta,nem kell sorbanállni,a karszalaggal egész nap be lehetett menni-az,hogy az 500 Ft-odért sérült vadmadarakat gyógyítanak,csak hab a tortán...

Próbáltunk nevezni,de fél tizenkettőig esélyünk se volt.Azért jól eltöltöttük az időt,hangolódtunk a versenyre,beszélgettünk,ismerkedtünk-bocs,ha valakit nem ismertem fel,vagy csak odaintettem,de két kissrác minden időmet lekötötte.

Bicebóca 3 óra elteltekor már a 20-as km-t is elhagyta.Ő jött legelől,sok állomást akkor építettek ki.Nem csoda,ha eltévedt,mert a lépcsőnél még nem volt kint a szalag.Őszinte örömmel üdvözölte így a 21-es km helyett az 1.km táblát újra.

Ígyis sikerült olyan gyorsan begyalogolnia,hogy én szóltam oda Péter Attilának,hogy nem gond,bejött az első teljesítménytúrázó?

Innen már flottul mentek a dolgok.Én a 6km futásra,a gyerekek a6km gyaloglásra készültek kissé már megtört apjukkal.A bemelegítésen eddig sose vettem részt,de most példát kellett mutatnom!Meg is állapítottam,hogy a kölkök jobbak benne-bár Lackó morgott,hogy erről nem volt szó!Olyan aranyosan ropták,hogy a TV is meginterjúvolta őket-azt hitték,Bogi a legfiatalabb résztvevő.

Ehhez képest futott el mellettem olyan pici gyerek is,sokuk egyedül.Én vagyok hülye,ha nézem az ilyen apróságok elszánt és rémült kis arcát,biztatom őket,és közben az jár az eszemben:az egész családban nincs egy,aki le bírna nyomni 6 kilit?

A rajtnál mgaborba és eftomiba botlottam,utóbbi totál feketében.Örömünkre az eddig felhők mögött bujkáló napocska is kisütött,ezerrel.Kérdeztem is Tomit:sötétebb cuccot nem talált?Válasza,miszerint napenergiával megy, teljesen megnyugtatott.

A rajt percekig tartott,utána én is napelemes típusra váltottam.a melltartóm alá türtem a pólóm alját.Így látványilag elriogattam a szürkemarhákat,belelkesítettem a mangalicákat (testvér!testvér!),de a meleg során jól jött.A tavalyi 16-os után ez a táv meg se kottyant,de heti-kétheti egy edzéssel nem mertem bevállalni a hosszabb távokat.Így viszont rengeteg maradt bennem,a végén hosszan tudtam hajrázni-lehet,bevállalósabb is lehetnék.De tudom,milyen a puszta, régen sok-sok kilométert gyalogoltam benne madarászként.A Hortobággyal nem szabad viccelni.Meg kell tisztelni kemény felkészüléssel.Nem hegy,de a melegével,a viharával nagyon oda tud csapni,ha arról van szó.

Miután beértem,visszasétáltam a családom elé.200m-re jutottam.Ott is olyan hülyén volt kiszalagozva,hogy a mezőny egy része lazán elhúzott volna a falu fele,egy másik része meg a 33-as útra.Kiabáltam és integettem,mint egy zöld-kék Nike-ba öltözött ütődött közlekedési rendőr.Azért mindenki hálás volt,kivéve egy 21kilit futó lányt aki kb.50perc(!) magasában jelent meg,és nagyon megsértődött,hogy halovány lila gőzöm sem volt,hol kevert ő el,hogy a 12-ekkel jön befele.

Ha olvassa:bocs!Nem rendező voltam,csak önkéntes segítő.

Egyszerre besétált kis családom.A gyerekek nagyon fel voltak dobva,a tapsoló szurkolók közt szinte extázisban vonultak át a célkapun.Utána bezzeg lehervadtak,csak darvadoztak a slambuc mellett...

Most úgy alszanak-nincs duma,meg kijárkálás!

Remélem,több versenyen is indulhatnak,és nem kényszerből teszik,élvezetből (meg a csokiért,banánért,pólóért).

Minden teljesítőnek innen is őszinte gratulációm!Különben észrevettem-sok online-s póló volt ott-de futásra mindenki a spéci futócuccába bújt!