Egyik kolléganőmmel már hetek óta agyalunk azon, hogy lehetne némi atlétikát csempészni a suliba. Mindketten dugig vagyunk órával, ráadásul egyedül ő ért hozzá, testnevelő lévén. Végül kitaláltunk valamit, hátha működni fog.

Hétfőn ő tart egy szakértő edzést a diákoknak. Csütörtökön én totál amatőr módon kiviszem őket futni a Farkasszigetbe. Aki akar, még hétvégén futhat egyet.

Ma 14 45. Találkozó bicajjal a Sportcsarnoknál. Ha nem esik. Gyönyörű idő! Heten érkeznek- mint a gonoszok. Bicajjal indulunk ki. A vasúti átkelőnél átmegyünk akrobatába, míg átvergődünk a rácsokon. A kutatóháznál lezárjuk a bicajokat. Rendesek, még a cuccot is berakhatjuk az előtérbe. Aztán ihaj, a puszta. A négy fiú elrobog. Utálnak lassan futni. Kristóf egyenesen az atlétikai nap (okt. 27) 3000m-ére edz. Csak a hátukat látom.

Mi négyen, lányok kocogunk. Szoszooo gyűri rendesen, Melindáék elfutották az elejét, most bírkóznak a távval. Ragyog a Nap, folyik rólunk a víz, közben dumálunk. A lőtérnél a fiúk bevárnak. Gyors döntés: elfutunk a fákig. Kristóf megvillan, a többiek utána. Mi bölcsen szemlélődve kissé lassabban. A fáknál csak mutatóban nyújtunk egy kicsit, jelképesen. Pulzusmérés. Normál aerob tartomány, Melindának kicsit magas, vagy elszámolta.

Indulunk vissza. A lányok belesétálnak, a fiúk is itt-ott. A kutatóháznál győzedelmes vigyorok, lihegünk, iszunk. Majd elindulunk vissza, kis kempingem totál égő a gyönyörű gépek mellett. A csarnoknál elengedem őket, megy, ki merre lát. Elvégre este gimisbuli a suliban.Szép volt, srácok! Nagyon büszke vagyok mind a hétre.

Mint az őrült, tekerek vissza a suliba, kb. 2 perc a zuhany, három az öltözés. Elértem a vonatot, jé. Elégedetten dőlök hátra. Jövő héten a pályára megyünk, gyakorolni a váltást, a rajtgépből indulást.

Már megint mibe vágtam bele?