A gondolatot követte a tett. Mostmár, ha annyit nyüszögtem, ki kell próbálni a Coopert.
Tudtam, csütörtökön a dupla tesiórásokkal a pályán méri fel egyik kollégám, de csak az első órám volt lyukas. De épp az egyik kedves osztályommal, a hatosztályos gimi 2. évfolyama- ez nyolcadikosnak felel meg, ott talán nem bőgök le nagyon.
A suliban is lefuthatnám, de a kézipályán, ahol medicinlabdával vannak kijelölve a kb. 100 m-es körök! Mire belelendülök, jön egy éles kanyar. Ezt átgondolva, bicajra pattantam, és a vonattól egyből a pályához tekertem. Úgy két percre van, nem nagy kunszt! A bejáratnál kicsit hezitáltam, de aztán beballagtam.
A kollégám egyből vigyorogva rábólintott a kérdésemre. Gyorsan átöltöztem, és míg az osztály gimnasztikázott, kocogtam két kört. Mit mondjak, az én koromban nem egy ideális bemelegítés! De a végén a csajok már csak rám vártak.
Az edzői instrukciók alatt hálásan kilihegtem magam. Furcsa érzés volt hallgatni, régóta magam edzem magamat. Nem volt rossz. Rajt után Vikivel rögtön az élre álltunk. Ő az amatőr kézilabda-bajnokságon 3. helyezést elért csapat tagja, van állóképessége. Pluszban okos, szorgalmas, udvarias- és még szép is. Öröm ilyen diákot tanítani, de a nyomában csühögni...
Az első kör 1:45 lett, én 5-10 mp-cel rosszabbat terveztem. A kollégám mindig bemondta a köridőt, sajna, fejben nekem kellett utánaszámolni. A 2. kör már 1:50 lett, és Viki pár lépést elhúzott. A 3. körben kissé érezni kezdtem a bemelegítés hiányát.
Hamarosan leköröztük a végét- volt, akit kétszer is! 12 p alatt 4 kör- ciki! A fiúk lelkesítettek a lelátóról, és tudtam, a 2500m meglehet. De több?
A 6. körben Viki sétálni kezdett, és kitört belőlem a tanár."Gyerünk, most nem adhatod fel!" - horkantam rá, és újra meglódult előttem. 2400-nál megkaptuk a közös lelkesítést, és megpróbáltunk belegyorsítani. Ő egész könnyedén mozgott előttem, engem csak az a cél repített, hogy átlépjem a 2500-as bűvös határt.
A végét jelző sípszónál leroskadtunk a fűre. Összepacsiztunk, majd pulzust mértünk. Neki 190, nekem 180 lett. Boldog voltam- és izzadt. És 20 percen belül órát kellett tartanom.
Bicajjal vezettem le, gyors zuhany a suliban, átöltözés, és becsengőre hallatlan elégedetten beestem órára. Ezt minden reggel megcsinálnám!
A tesiszakos kollégák megjegyzései:
A) Tibi: Csak ennyi?
B) Szilvi: Nem is rossz!
C) Jozsó: Neked ez nem volt túl gyors? Te ennél hosszabbakat futsz, nem?
Ki ne hívjam őket 7-8 kilire....
2540 m nem rossz... jövőre nekem is meglesz :D