Az edzéshozzászólásoknál poénkodtunk Steve-vel lefutott km-ügyben, és ezen felbuzdulva megnéztem, hol is tartok idén. A havi 100-at nem gondoltam, hogy elérem, és tényleg: a mai napig 493 km sikeredett. A júniusból hátralévő másfél hét jó esetben kb. 50 km-t hozhat még, így 90-es átlag lesz. Na, de jön az őszi maratont megalapozó és lehetővé tévő két csodahónap, a nyár ajándéka: futás bármikor, bármilyen hőségben... Szeptemberben kis leeresztés futásfronton, munkafronton viszont pörgés ezerrel: így összegezve, a nagy napig, a Plus maratonig havonta átlag 110-115 km lesz abszolválva.
Egyszer azért érdekes lenne egy klasszikus edzéstervet végigvinni, hozva az előírt km-eket. De abba lehet, hogy belerokkannék.
A viccet félretéve: a Haglund-sarok incl. gyulladásra hajlamos Achilles nem jó ajánlólevél, tartósan hosszabb terhelésre nem alkalmas. Csak a távolból figyelhetem a lelkiismeretes, elkötelezett futókat, így pl. Steve jövőbeni 3:30-as maratonja is örök álom marad számomra!!
Itt, az edzesonline-on egy-egy komoly eredményt olvasva, majd belenézve a sporttársak edzésnaplójába, állandóan havi 200 felett láthatjuk a lefutott km-ek számát. Hát ez az: a gyorsaságért és az állóképeségért tenni is kell...
Hej, ez a hét mindenről szólt, csak a futásról nem.
Munkahelyen stressz, konfliktusok ezerrel, és még messze nincs vége semmilyen tekintetben. Itthon egyedül végigtolni a hetet: a 3 leány/hölgy erdei suliban messze távol.
Esténként hazaérni az üres lakásba, enni végre valami meleget, ránézni az órára, és valahogy nem fűlik az ember foga a késő esti Europarkhoz. Azért az elmúlt hétvégi 3 odatett tempófutás is biztos lemerített, sok erőm nincs a futáshoz.
Ma a változatosság kedvéért emelt szintű elnökösködés, ami persze jó meg érdekes, de megint nem az a totál kikapcsolódás.
És akkor jött a megmentő-feldobó-motiváló dolog: megnézve a szigetfutás weboldalát, rákeresve a júniusi eredményekre, hátha fent vannak már... ...és igen, látszódnak a sorok... a nevemnél meg ott van a bűvös 24:41!!! ami épp egy, azaz 1 másodperccel jobb az előző legjobbnál!
Megvan a javítás, a 3 pont!!
Ezek után egyértelmű volt, hogy ezt futással kell ünnepelni: irány a Népliget oda-vissza. Csakhogy a tempó nagyon akadozós, a stílus totál csoszogós ultrafutós, de sebaj. 8 km-ig (50:40) nem megy 140 fölé a pulzus, aztán az Europarktól új program indul: irány az órán belüliség! Így szaladva már 160 fölé megy a pulzus, de 170 az istennek sem akar lenni, aztán a végén átlag 139 lett. Nincs magas pulzus, nincs izomerő a gyorsításhoz, nincs komoly lábemelés.
Ez a futóstílus dolog régóta foglalkoztat: ahány fotó készül a versenyeken, annyin nem látni igazi repülő fázist. Nincs egyszerre mindkét lábam a levegőben. Persze, biztos, hogy ez véletlen, de leginkább két egyenes láb látszik, a talajon vagy közel a talajhoz. Ezt gazdaságos technikának írják, de azért nem bánnám, ha lenne látható elrugaszkodás is. talán gyorsulnék tőle.
Aztán sikerült nem egész 9 perc alatt hazaérni, kis séta a háztömb körül, aztán zuhany, blog: jó ez így!!
(Ajjaj, a levezetés, nyújtás, illetve az elején a bemelegítés... majd egyszer legközelebb!
)
Na, megírtam a hétvége történetét, érzéseket, hangulatot. Lamentálások ezerrel, élmények, gyűlnek a karakterek, közben megy az este, eltelik egy-két óra, megy a háttértévé stb., és már éreztem a veszélyt, ezért kezdtem kijelölni, hogy átmásolom wordbe, amikor elszállt a blog, kiléptetett(?) a rendszer... Uhh.
A lényeg kb. ez volt:
-szombati hendi: 24:42 volt a megjavítandó idő, 24:41 lett, brrr...
-vasárnap két remek csapat, két izgalmas futás, sokszoros élmény!
A 33:10 és 35:02 kemény alap a jövő évi "mínusz valahány perc -másodperc?" projekthez.
Köszönöm a társaságot!