Évek óta működik a májusi menetrend: hegyi feles, wekerlei tizedmaraton Székelykapu futás, KAC-sportnap 800 méteres versennyel. Sajnos ez utóbbi két kispesti esemény ma egy délelőttre került, pedig mindig volt egy hét közöttük. Biztos a pünkösdvasárnap zavart be, de befért volna a mostani hétvége két napjára a két esemény. Reggel még izgatott logisztika folyt:
-Kisleandert londoni útjára bocsátani, 10-kor indulnak a Mátyás pince elől
-10:30-ig be kell nevezni Wekerlén, 11:00-kor lövik a rajtot
-9-től 12-ig elvileg bármikor lehet a kispesti sportnap programjaként a középtávú futóverseny.
Az utazási iroda végül "nagyot alakított", nem tudták, mikorra lesz busz, többszöri félórás csúszásokat produkált, tulképp akár még most is ott állhatnának a gyerekek...
A futást sikerült elcsípnem, a rajt előtt találkoztam nada(m)-mal. Elterveztük fejben a versenyt, megbeszéltük, kinek milyen célja van, megkerestük az öltözőt stb. stb.
Ezt a hangulatos kispesti versenyt 2004 óta látogatom, mindenkinek szívből ajánlom: lelkes rendezés, ingyenes, egész napos program része. Eddig évente sikerült javítani: 20:14, 20:03, 19:51. Most is a 20 alattiság volt a cél.
A rajtnál mindenki elporzott mellőlem, de látványra nada(m) sem lőtt ki, pedig épphogy erősen kezdett, de kerülgetnie kellett a sok kis szélvész srácot, illetve a felnőttek közül is páran meglógtak előle. Pedig -ismerve a felkészülését- már előre kiosztottam neki a dobogó valamelyik fokát. A verseny viszont kemény volt: erős meleg, nyomott levegő, sok kanyar, benne derékszögűek jócskán.
A korrektnek tűnő 500 méterenkénti felfestésekből nézve épp 9 perc volt az első két km: nehezek is voltak a lábaim valahogy, ez nem funrun, hiába...
Valami utazótempót vizionálva lassultam, gondolván, hogy majd a végén újból erősítek. Aha. persze...  A célegyenesben még próbálkoztam, de már nem sikerült előzni: 37. abszolútban, a felnőtt kategóriában meg talán 8. Ahhoz képest, hogy férfiak még jöttek be 235. helyen, nem rossz.
Nada(m) keményen nyomta, de a pálya (és az ellenfelek) sem adták oly könnyen magukat: végül nagyon komoly idővel (16 perc alatt!) dobogós lett a kategóriájában!!

Még benéztem a KAC-pályára, hátha tart a sportnap, de épp a futószámok eredményhirdetésére érkeztem. A kevés érdeklődő miatt felnőttben nem is tartottak 800 métert, csak a jelenlévő fiatalokkal futottak egy kört. A győztes focista diák nagyon masszív időt produkált, ha jól emlékezett rá az anyukája: 1:04 400 méteren, húúúú... Esélyem sem lett volna, pláne, hogy nem is volt 800, amire fejben készültem.

A legközelebbi nagy falat: szigeti hendi, javítás... Hm, a mai teljesítmény nem lenne elegendő, ha számítok némi lassulást még a hiányzó 1.1 km-re...
Amúgy is nagy és örök kérdés a hendi és a BSI versenyek szimbiózisa: szombaton totálra futni, majd vasárnap az aktuális BSI versenyen hozni a formát. A K&H váltón a Team Kiviben PB-t szeretnék, na de egy zúzós szigetfutás után 24 órával mi lesz? Az edzesonlight örömfutása viszont tuti biztos!!

Hát megvolt a hegyi feles. Sikerült 2 órán belülre kerülni, sőt, majdnem PB lett. Eddig háromszor voltam ezen a hangulatos, kemény versenyen: 1:58:45, 2:08 és 2:02 körül sikeredett. Most 1:59:02 lett, és az a 18 másodperc azért hozható lett volna, de nem volt fő cél.
Így is sok lett a felfele, a lejtőket pedig az első pár km után nem mertem totálra megnyomni.

A rajt után Nyaff és Steve nyomában loholva vettem fel a -kissé gyors- alaptempót. A rajthelyre visszafordulva már megkóstolt az emelkedő: rögtön lett is vagy 5-10 méter hátrányom Steve-ékkel szemben. Aztán a síkon visszazárkóztam, s az első nagy lejtőnél, kihasználva az egyetlen lehetőséget, hogy majd később is Nyaffék közelében legyek, megnyomtam. Ez viszont nem tetszett annyira a lábamnak, meg a pulzus is emelkedett, hiába próbáltam csak a gravitációra fogni a gyorsulást. :)  Szóval kell az erő későbbre is, gondoltam, és tényleg: 8 km-nél jött a hosszú séta, a brutál emelkedőt csak így mertem teljesíteni. A visszafordítós szerpemntinen 14-nél Nyaffék véglegesen utolértek, mission impossible volt felvenni a tempójuk, velük tartani...
Az uccsó 4 km-es hosszú hajrára is jutott emelkedő, már csak a két órán belüliség vezetett. Hiába na, az Europarkok és a havi futott km-átlagok ennyit engednek.
Hétfőre komoly izomlázszerűség lett, keddre már a bal Achilles is bejelzett. Régi kedves ismerős a görög vitéz, de azért eltűrném, ha nem erősködne... Szerdán szintén gyógyító láblógatás incl. 12 órás munkanap, de ma azért matematikailag már meg kellett az Ellent ijeszteni: még bejöhet a 4:3!! :)
A május gyors és rövid versenyeket hoz: kispesti sportnap 800 méter, K&H váltó a "mínusz két perc projekt" csapattal és az edzesonlight feat. Malacka teammel!!!
Ehhez megfelelő fejben felkészülés kell, messze még a maraton!