Eddigi éveimmel összehasonlítva, futás terén minden szempontból ez volt a legsikeresebb évem. Legtöbb kilométer, legtöbb verseny, legjobb időeredmények.

Idén sikerült összehozni 1300km-t (február-május 300, július-nov 1000), ami nem sok, de így is rekord.

2 maratont futottam: -Május 17,  Maratona Del Piceno, 3:08

                                  -Október 4, Budapest Maraton, 2:51 (PB)

4 félmaratont: -Szept. 6, Nike félmaraton 1:21:11 (PB)

                       -Október 10, Várpalota félmaraton, 1:19:31 (PB)

                       -November 8, Tudás útja félmaraton 1:21:27

                       -November 15, Balaton Félmaraton 1:18:35 (PB)

Velencei-tó kör: -Augusztus 29, 1:52 (első tóköröm)

                           -Szeptember 20, 1:50 (PB)

Az idei Bp. maraton után úgy döntöttem korábbi éveimmel ellentettben nem hagyom abba a futást, és megpróbálom a birkózással együtt csinálni. Kezdtem függővé válni. Rosszul éreztem magam, ha valami miatt nem tudtam edzeni, ami sajnos a Várpalota félmaraton után gyakran előfordult. Edzetlen voltam, ami abból is látszott , hogy egy-egy verseny menyire megviselt. Maraton után pl. napokig a járás is nehézkes volt.  Azt hiszem, nem tartottam be a fokozatosság elvét, olyan edzéseket akartam megcsinálni, mint a nálam jóval edzettebbek. Minden edzést gyorsan futottam és hát jöttek a sérülések, ínhüvelygyulladás, fájt a forgóm, de én csak erőltettem tovább. Végül jött a Balaton félmaraton, ahol eddigi legjobbamat sikerült futni. Viszont nem tudtam örülni neki, mert megfájdult a térdem, és azóta nem tudok futni. Januárban MRI…

Azt hiszem tanultam belőle. Most a futást kicsit hanyagolom, ha pedig megjavul a térdem újra elkezdem, de nem ilyen fejetlenül. Többé nem fogok 2-3 hónap után maratont futni.