Ma végre eljutottam futni. Úgy voltam vele, hogy ha a fene fenét zabbant, akkor is csinálok magamnak bő 30 perc szabadidőt. Úgyhogy este a kicsiket lepakoltam a tv elé, a nagyot melléjük ültettem pesztrának, és leléptem. Kicsit féltem, hogy 5 nap kihagyás uátn hogy fogom bírni, de semmi gond nem volt. Sőt, az utolsó futásom tempójához képest világbajnokit javítottam. 6:35-re levittem a tempómat, ami nálam piros betűket érdemel! Nemrég még az volt a csoda, ha 7 perc alá lemegyek, nem is álmodtam, hogy hirtelen ennyit tudok javulni. Igaz most egy kicsit más taktikát választottam. többször is észrevettem már, hogy nem pörgetem fel magam teljesen, majdnemhogy alig veszem gyorsabban a levegőt a futás végén, mint az elején, és 1-2 perc séta bőven elég ahhoz, hogy kifújjam magam. A pulzusom sem ment 140-150 fölé, ami még bőven az edzéstartomány alatt van. Úgy futottam, mintha behúzva hagytam volna a kéziféket, mert mindig az volt előttem, hogy nagyon kifulladok, és nem fogom bírni. Ma viszont azt találtam ki, hogy kicsit belehúzok. Aztán mikor éreztem, hogy kezd sok lenni, akkor szépen visszaváltok lassú kocogásra, amíg kicsit kifújom magam, és akkor megint belehúzok. Ez ment is, így a pulzusom is feljebb tornáztam, sőt, az egyik séta elején a 180-as tartományig felugrott, ami már kicsit sok ugyan, de még belefér. Végülis jól leizzadtam, kellemesen kifáradtam, de még bőven van erőm az itthoni gyerekfektetéses témára, úgyhogy nem vágott hanyatt ez a kis "erőpróba". És most tele lelkesedéssel elhatároztam, hogy mindenképpen beiktatom hét vége felé azt az 5 km-t. Kíváncsi vagyok menni fog-e egyben. Ha nem, az sem baj, sikerüljön lefutnom. :o)

Mostanában valahogy semmi nem megy úgy, mint szeretném. Futni alig van időm, pedig már csak 1 hét volt az edzéstervből, de csak az első napját sikerült teljesítenem. :o( Emiatt aztán heveny mélabú vett elő. Az utolsó futásom még múlt héten volt, frankó szemerkélő esőben. Ezzel nem is volt bajom, azzal már inkább, hogy az első 400 méteren sikerült beletoccsannom egy szép tócsába, Heveny ijedtemben kiugrottam belőle, és a következő szökellésemmel ugyanazzal a lábammal (a balabbik ballal ) egy másik pocsolyában kötöttem ki. Úgyhogy a fennmaradó kb 25 percemet enyhét tocsogósan kocogtam. De kibírtam, igaz, a második 13 perc végén már nem élveztem annyira a futást, kicsit kínlódósan ment, de végül csak leszaladtam. Ennek örömére frankón visszarettentem a következő 3x9 perc futás 1 perc séta edzéstől, aztán ráadásul még csak össze sem jött, hogy megpróbáljam. Kedden még sikerült elhúznom az usziba, kicsit megnyomtam a múltkori távot, most 1,5 kilit úsztam, halál büszke voltam magamra. A 2x15 perc futás is összejött, igaz 1 napot csúsztattam, mert se időm, se kedvem nem volt futni, de csütörtökre összehoztam. Szombaton a futás kimaradt megint vidámparkozás miatt, vasárnap kertet rámoltunk, festettünk, estére erőm se volt, a hétfőmet meg a kicsi fiam szúrta el, sikerült vele kikötni a sebészeten, nehogy már unatkozzak. Úgyhogy a 3x9 perc várat magára, pedig jó lenne túl lenni rajta. És akkor letudtam volna a 6 hetes edzéstervet, bár most tök pesszimistán állok hozzá, hogy le tudnék-e futni 5 lm-t egyben. Sztem nem. De majd kiderül. Holnap reggeli uszimat kilőtte a fiam, vinnem kell vissza kötözésre, este meg egyedül leszek velük, úgyhogy még csak ötletem sincs, hogy mikor jutok hozzá újra egy kis mozgáshoz. :o(

 

Ma nem indult jól a napom. Nagyon nem. Tegnap nem tudtam sehogysem megoldani a futást, így úgy gondoltam, hogy majd ma reggel megejtem. Hát hiba volt. Tanulhattam volna már belőle, hogy a reggeli futást nem nekem találták ki. Semmilyen módszerrel nem tudtam még elérni, hogy jól is essen, és még bírjam is. Ma is így jártam. 3x9 perc futás, 2 perc séta volta az adagom. Az első széria még jól ment, kicsit szomjas lettem ugyan, de a sétálásomnál pont az utamba került egy kút, úgyhogy megoldottam. A második 9-nél már éreztem, hogy fáradok rendesen, a végén egy gyors pulzusszámolásnál ki is derült, hogy felküldtem a szívverésem az egekbe. A harmadik 9 nem is jött össze, 2 perc után már éreztem, hogy zsibbadnak az ujjaim, erőtlen vagyok, és botladozom, úgyhogy hagytam a fenébe az egészet, és egymerő bánatos fejjel hazaballagtam. Nem tudom belőni a reggeli, a bemelegítést, meg ilyeneket, ez lehet a baj. Nem nagyon tudok enni, felkelés után, kaja nélkül elindulni pedig esélytelen. Ha csak keveset eszek, és kb fél óra múlva indulok, az sem jött be, fáradékony is voltam, meg hányingerem is lett. Ha többet ücsörgök, akkor meg elindulni nem lesz időm, mert apa megy melózni, nincs aki felügyelje a porontyokat. Ja, és még ott a bemelegítés is, mert a reggeli futásoknál érzem, hogy nélküle tök nehezen indulok be. Lassan szoktam futni az első 1 km-t bemelegítés gyanánt, de még ez is nehézkes. Az esti-délutáni futásokkal nincs gond, mert napközben mozgok annyit, hogy az megteszi bemelegítésnek, plusz a futásom elejét mindig lassúra veszem, érzem, hogy mikor „indul” be a szervezetem. De a reggelek nagyon horrorisztikusak. :o( Ráadásul a versenyek nagyrésze reggel-délelőtt van, és ha nem sikerült hamar valami megoldást kitalálnom a problémára, akkor elbúcsúzhatok a gondolatától is, hogy egyszer benevezek valami minimaraton-félmaraton félére.

Első körben nagy gratula minden Nike-snak. Merő "irigység" a lelkem, nekem még csak álom, hogy egyszer ennyit le tudok futni egyben. A jövő évire már én is szeretnék elmenni, talán sikerül.

Második körben gyors beszámoló a szaladgálásaimról:
A vasárnapi (úristen, ez még aug. 30-ai) futkározásra a szomszéd is elkísért, igaz az uccsó körbenő ráhúzott még egy tókört, én feleztem, mert láttam, hogy az időbe már nem fér bele, így nem kellett annyit sétálnom hazáig. Viszont 2 új rekordom is született, meglett az 5 km-m, és a tempómon is jócskán javítottam, kb fél percnyit.
A keddi futást már nehezebben bírtam, egyedül mentem, kicsit nehézkes is volt a 7 perc futás, de végül sikerült, újabb 3 mp-nyit faragtam a tempón, sé rá kellett jönnöm, hogy tulajdonképpen tudnék gyorsabban futni, csak van bennem egy kis félsz, hogy akkor nem fogom bírni a végéig. Csütörtökön újabb 20 mp-et fogtam a tempón, a 8 perceket egész jól bírtam, legalábbis a 7 perchez képest.

Aztán szombaton nekiálltunk itthon füvesíteni, minek örömére beszerváltam egy jó kis izomlázat bal váll, és popsi környékén. Vasárnap emiatt alig mertem elkezdeni a 2x10 percemet. Aztán végül elindultam, gondoltam ha nem megy, hazasétálok, majd eltolom max az edzéstervet 1-2 nappal. És ekkor jött a csoda, simán kifutottam a 10 percet, alig fáradtam el a végére. A második 10 perc végén pedig még bele is húztam, mert éreztem, hogy bőven van még bennem szufla, az uccsó másfél percet végigsprinteltem. Igaz végül a tempómon csak 2 mp-et faragott ez, de végre kezdem elérni a 7 perces álomhatárt. 

Viszont legnagyobb bánatomra a héten mind a bringázás, mind az uszi kimaradt, de majd bepótolom. Elkezdődött a suli, és ez jó sok időmet elveszi, nem tudok délben ellógni itthonról, mert nincs itt a nagylány, hogy felügyelje a kicsik szunyáját. :( Úgyhogy más módot kell kitalálnom hogy csinálok egy kis szabadidőt magamnak.