Akkor most pótoljuk az elmúlt napok eseményeit, legalábbis sportoldalról.

Szerdán felpattantam a bringeszre, és jól elhatároztam, hogy most aztán letekerem a hőn áhított 20 km-t. Számomra nagyon jó tempóban letekertem egészen a nullásig az Üdülősoron. A számomra jó tempó alatt átlag 27-28 km-h-s sebességet jelent, ami persze a sok kereszteződés miatt valós átlagban csak 24 km/h-s átlagra jött ki. A nullás környékén úgy gondoltam, hogy most már mehetek haza, meglesz az a húszas. Persze mindig elfelejtem, hogy hazafelé is jobban járnék, ha tennék egy kis kitérőt a rév sorról, mert ott akkora ellenszél van a hév mellett, hogy alig lehet menni. Legalábbis nekem sok. úgyhogy frankón megint beleszaladtam, a végére persze ki is fáradtam, így lerontottam az átlagomat 20 km/h-ra, de ez igazából nem zavart, aznap valahogy nem a tempón akartam javítani. Irány haza, ráadásul a Mű úton a Csépitől, mert gondoltam az is tesz rá még egy kicsit, plusz sík terep, lehet tekerni, mit a bolondok. Bár a kitérő nem volt szükséges, úgy láttam, hogy meglesz az áhított 20-as. A kapunkban lepattantam a bringáról, Cateye nyomogat, és majd fölhöz vágtam, mert 80 méter hiányzott a 20 kilihez!!! Azt hittem menten sikítófrászt kapok. De végül túltettem magam rajta.

Csütörtökön lefutottam a kötelező, edzésterv szerinti 4x6p futás, 3p sétát. És most rendesen betartottam. Igaz kedvem sem volt lecsökkenteni a sétákat, a fene se tudja bírtam volna-e a végére. Így viszont nem fáradtam el a végére túlságosan. Egyenlőre semmi izomláz, meg ilyesmi, mint az elején.

Ma reggel erőt vettem magamon, és felkeltem hajnali 5:30-kor. Ehhez tudni kell, hogy nagyon rühellek korán kelni. Mindegy, megtettem, fölkaptam az összepakolt cuccomat, és elhúztam ÚSZNI!!! Mókás volt. Gondoltam, hogy a 20 m-s medence milyen rövid, régen 50-esben úsztam. Hát nem az. Az első hossz végére kicsik kapkodtam a levegőt, de aztán helyre jöttem. A harmadiknál felmerült bennem, hogy jól meggondoltam-e az 1000 m-t, amit terveztem. A 10. hossz környékén rájöttem, hogy a futó légzéstechnika (orron be, szájon ki a levegőt), nem túl hasznos a vízben. Valahogy sok víz kötött ki az orromban. Így megpróbáltam átállni a fordított verzióra, szájon be, orron ki. Nem mondom, nehezemre esett. Először szájon be-szájon ki lett az eredmény, még egy jó adag víznyeléssel, de aztán sikerült. Úgy a 20. kör tájára átálltam, addigra csak a medence vizének a fele kötött ki bennem. Itt felmerült, hogy elég is lesz a 400 m, de úgy voltam, hogy legyen kerek, 500-ig elhúzom a dolgot. Aztán ott valahogy már nem éreztem annyira fáradtnak magam, úgyhogy mindig csak 5 hosszt dobtam rá. A végén ott álltam 800 m-nél, és akkor úgy döntöttem, csak meglesz az az 1000. Nem is ment nehezen, bár az uccsó 2 hossznál szerintem eléggé fulladásos, horrorjelenet szerű úszást produkáltam. Aztán mikor kimásztam, na akkor jött a fáradtság elő. Alig vártam, hogy hazaérjek. Innen is üzenem mindenkinek, hogy gratula azoknak, akik reggel bringával mennek úszni, aztán haza. Én örültem, hogy a kocsiig elvonszoltam magam. Nem baj, holnap pihenek, csak egy kis tenisz van beiktatva, hadd röhögjenek rajtunk.

Ma végre elkezdtem megvalósítani a terveimet. Mivel se az időre, se a távra futás nem hozta meg a hozzá fűzött reményeket, vagyis semmilyen haladást nem értem el vele egy idő után, így erőt vettem magamon, és utánanéztem az első 5 kilis edzéstervnek. Némi csalással ugyan, de belekezdtem. Mivel már simán futok 6 perceket, 1 perc sétával, így átugrottam gyorsan az első 2 hetet, és a 3.-nál kezdtem. A mai adag 4x5p futás, 3p séta volt. Hát elég nehezen ment. Nem a futás miatt, egyszerűen képtelen voltam kisétálni a 3 percet. Az első perc séta után már tökre tombolt bennem az energia, és untam a lötyögést, futni akartam. Valahogy még kihúztam 1 percet, de utána már nem bírtam, így leredukáltam a 3p sétákat 2 percesekre. Így, az utolsó sétát nem is számoltam már bele a futásba, sikerült a 26 perc alatt 3.3 kilit lefutni. Ami nem rossz, de rosszabb, mint az eddigiek. mindenesetre úgy fogom fel, hogy ez a kezdet, és remélem, hogy ez az edzésterv beválik. Hozzáteszem, azt már most látom, hogy a kötelezően előírt pihinapokat nem fogom tudni mindet betartani, remélem ez nem fog nagyon visszavetni. Persze itt csak némi keresztedzésre gondoltam szabályszegésként, mert a futás mellé mindenképpen szeretném beilleszteni továbbra is a bringázást, és mostmár az úszást is. Meglátjuk mennyire lesz rossz hatással. :o)

Szerdán végre erőt vettünk magunkon, és elmentünk teniszezni. Már ha tenisznek lehetett nevezni azt a bénázást, amit levágtunk, De valahol mindent el kell kezdeni.

Ezzel nem is lett volna baj, kiskubiztuk, hogy egész héten tök üresek voltak a pályák, hát gyorsan lefoglaltuk a szerdai napra, 1 órára az egyiket. Persze, hogy pont akkor játszottak a másik pályán is. 2 idősebb pasek röptette a labdát, elég korrekten. Mi meg odaálltunk a mellettük levő pályára (nem lévén másik), hogy akkor mi is kipróbáljuk, mit tudunk, vagyis inkább mit nem. Na az első pár ütögetésnél már átküldtük a paskókhoz a lasztit. Nem örültek neki. Hozzátenném én sem, de hát nem olyan egyszerű ez a tenisz-dolog, mint képzeltük. Apa jól elszórakozott, velem ellentétben. Én egyre kínosabbnak éreztem, hogy nem tudom az istennek sem egy helyre odapasszítani a labdát, sőt, állandó jelleggel felküldöm az egekbe. Úgyhogy az egy óra végeztével viharos sebességgel pakoltam össze a cuccunkat, és téptem ki a pályáról, szerintem a kedves sporttársak legnagyobb örömére. :o)

Mindenesetre nem adom fel, már kitaláltam, hogy ezentúl reggel 6 felé megyünk, akkor tuti nem lesz olyan hülye rajtunk kívül senki, hogy odamenjen. Remélem. Így nem zavarunk senkit, nyugodtan bénázhatunk, és talán még bele is jövünk. Előbb vagy utóbb.

Ma újra a futás mellett voksoltam. Megígértem magamnak, hogy a bringázás mellett nem hanyagolom most már a futást. Főleg most, hogy megnéztem az edzésnaplóm, és kiderült, hogy ebben a hónapban még nem futottam. Na ez azért lelombozott. Úgyhogy este erőt vettem magamon, és nekiindultam. Már az utolsó futásomnál elhatároztam, hogy nem távra fogok futni, mint eddig, inkább kitűzök egy "időcélt", és azt próbálom végigfutni. Nekem ez most még csak 25 perc, persze kicsit leosztottam, mert 5 perc futás-1 perc séta üzemmódban akartam megtenni. Végül össze is jött, igaz a vége csak 23 perc lett, mert addigra értem vissza a kapunk elé, és inkább bejöttem a kertbe, mert már amúgy is parás volt futni a sötétben (a mi utcánkban nuku közvilágítás, sőt a környéken sem  bővelkedünk belőle). És egyúttal leteszteltem a lépésszámlálót is, amit apa hozott nekem. Egész jól belőttem, mert minimális eltérést hozott csak a térképen leméregetett útvonalhossz, és az általa mért táv között. Végül 23 perc alatt 3.2 km-t futottam, amire azért is vagyok nagyon büszke, mert nem elég, hogy több, mint egy kilivel többet gyűrtem le ma, mint eddig, úgy, hogy majd 2 hete nem is futottam, de ráadásul a tempómon is javítottam, az eddigi gyatra 8 p/km-t letornáztam 7:11-re, ami még mindig szánalmas, de azért látszik a javulás. :o) Holnap megint a bringa marad, mert kora reggel tuti nem vesz majd rá a lélek, hogy szaladgáljak. Fúj, de lusta vagyok. :o)

Reggel arra ébredtem, hogy nekemmostaztánsűrgősenazonnal szükségem van bringadokira. Nem hagyhatom a drágát ott állni csak, mikor megígértem, hogy most hogy itthon van, tényleg sokat fogunk kirándulni. Úgyhogy lecsutakoltam kicsit, mert a tegnapi erdőjárástól egészen picikét tiszta mocsok lett. Aztán nekiindultam, hogy felderítsem kicsi lakóhelyünk, konkrétan Szigetszentmiklós bringadokijainak lelőhelyeit. Na az első helyen már beleszaladtam a nagy semmibe. Hozzáteszem nyaklott váltóval tekerni nem egy felemelő élmény, úgyhogy a legközelebbi cangaszervízt céloztam be. Ajtón nagybetűkkel: NYITVA. Ám mégsem, mert mellette még nagyobbakkal, hogy épp ma vannak szabin. Nem kókadunk, van itt a volán pályaudvarnál is egy bolt és szerviz. El is tekertem odáig, nyitva is volt, 3 csóka sétálgatott odabent, egyik sem vevő, alkalmazottak. Persze a válasz, ők nem foglalkoznak azonnali javítással, vigyem be hétfőn. Na, mondom időpontot ne kérjek??? Végül is váltóbowden cseréről, és első-hátsó váltó váltóbeállításról van szó, ez legalább 3 napos munka. Nem ehhez szoktam én Csepelen, ahol az ilyen gondokat azonnal orvosolták, max addig elnyaltam egy fagyit, míg várni kellett 20 percet. Mondom a csókának, hogy bocsesz, én nem tudok hétfőn jönni, 3 gyerek a nyakamon, nem tudok meglógni, aztán hagyjam itt a bringeszt még egy napra, azt sem tudom, hogy tépek haza, mert a busz óránként jár. Ez nem az ő problémája, nyíltan kiolvashatom a szeméből, akkor sem csinálja most meg. Oké, megadom magam, irány a következő hely. Pontosabban teló haza apának, aki felügyeli a porontyokat, hívja már fel a központban levő szervizt, azok mit mondanak. Rövid várakozás, apa csöng, húzzak haza, mert azt a választ kapta, hogy adjuk meg a tiszteletet a kerékpárnak, hogy nem azonnal javítják. Na mondom, ilyet sem hallottam még. Kicsit pipa voltam, mikor hazajöttem a kellőképpen tisztelt, ám ugyanolyan váltóbeteg biciklin. Mondom apjuknak, nosza, hívjuk fel a velocipede-t, bennük még nem csalódtam. És lőn, ezzel fogad az én eddig nem kellőképpen istenített paskóm, hogy már túl van rajta, pakoljam a kocsiba a cangát, mert viszi Csepelre, ugyanis azt a választ kapta, hogy fél órán belül megjavítják, ha beviszi. Úgyhogy meg kell állapítanom, hogy kicsiny környékünkön marhára tisztelik a bicikliket, főleg ha nem kell velük melózni, de én inkább választom a jól bevált céget, még ha kicsit hosszabb is az út, akik lehet, hogy nem tisztelik a drágát, de megjavítják, hogy tudjam használni!

U.i.: Most hívott apafej, kész a bringa nem egészen 20 perc alatt kicserélték az elsőváltóbowdent, és beállították a váltókat, mindezt kemény egyezer ft-ért.  Kezdem sejteni, hogy az itteni szervizesek ezért nem álltak bele, kevesellték a javítanivalót, vagy az ellenértékét. :o)

Végre kiderült, hogy van olyan zumba, aminek követhetőek a lépései. és még élvezi is az ember lánya, aki szeret táncolni! Viszont az is kiderült, hogy a fiam azt a lemezt is megszkreccselte, így a 10. perc után igencsak szaggatottam mozogtak a drága zumba-oktatók. :(

Nembaj, elővettem az előző zumba-kísérleti-bárányomat, hátha most más szemmel fogok rá nézni. és NEM!  5 perc kellett csak, hogy kiderüljön, hogy még mindig kaka az egész, enm lehet követnia  lépéseket. Így most emhetek kunyerálni még egy példányt a második delikvensből, és jól eldugom a kicsi fiam elől, hátha így végre egyszer sikerül "végigtáncolni" a lemezt.

A héten valahogy nincs szerencsém. Lehet, hogy valami rossz karma ül rajtam, mert hanyagolom a futást, és most a nagy"futás-isten" lesújtott rám haragjával. Tegnap ugyanis elszállt a gépem. Öszeszedett egy jó kis vírust. Pontosabban én szedettem össze vele, de megvan a tanulság, ha az avast azt mondja, hogy ne nézd meg a dm oldalát, akkor higgy neki! Úgyhogy tegnap bringázás-futás-minden kimaradt az életemből, mert éjjelig a pc-t szervizeltem. Na ma gyorsan leléptem tekerni egy jó nagyot (jó, tudom, ez csak nekem nagy táv :o) ), hogy pótoljam a tegnapit. Jól is esett, nem is volt gond, feltérképeztem a Tököli Parkerdőt. kicsit azért horroros volt, mert tök néma kuss volt az erdőben, követtem a turistajelzést, nehogy valami ösvényen elkavarodjak, aztán fene se tudja hol köötk ki, néha 1-1 állatka megijedt tőlem, én meg tőle, bár ő futott gyorsabban. De azért jó volt. Viszont sokadszorra is kiszúrtam, hogy nem vált az első váltóm. No problemo, megnézzük otthon mi a csíra baja van. na ez volt a gond. hogy én megnéztem. Egész jól eljátszottam a csavarokkal, már célegyenesben voltam, és hopp, kiugrott a bowden. De úgy, hogy vissza sem tudom rakni. Na újabb tanulság, nem nyúlunk a cangához sem, csak tekesési célzattal. Így most egyenlőre bringa nélkül vagyok, amíg fel nem térképezem, hogy a környéken hol egy szervíz, ahova betolhatom a drágát. Mentem volna úszni is, gondoltam megint ellógom a futást, erre nem közbe szól a természet??? Úgyhogy ebben már tuti tényleg a "futó-isten" keze van. Vagy lába. Amivel vígan elgáncsolgat, és visszaterel némi hátsónrugdosással a helyes kocogó-ösvényre.

Végre "hazajött" a bringám! Már nagyon hiányzott. Úgyhogy tegnap este megünnepeltem egy 12 km-es öröm-cangázással, hogy újra "együtt lehetünk". Azért sikerült csak ennyire, mert apafej nem bízik a kondimban. 20 kilis kezdést terveztem, de össznépileg lebeszéltek róla, hogy nem fogom bírni. Ráadásul esti program is volt kilátásban, így időhöz voltam kötve. jókislányként nekiindultam, hogy akkor jó, csak 10 km lesz a 20 helyett, de annyira jól éreztem magam, hogy nem bírtam megállni, és cask 6 kili után fordultam vissza. aztán enyém volt a búbánat, mert még bírtam volna tekerni, de már nem volt idő rá. Ma 1 órásra tervezem az utamat, kiváncsi vagyok milyen táv fog ebbe beleférni. Már most látom, hogy a futás rovására fog menni, hogy ithhon van a "drágám", de majd erőt veszek magamon, és megpróbálok valami egyensúlyt teremteni.