Akkor ma ünnepelhetünk, sikerült leküzdenem a mumus 5 km-t. Halál hepi vagyok. :o) Végülis kétszer belesétáltam, de ez megbocsájtható. Új útvonalat találtam magamnak mára, gondoltam megnézem az Iparvágány utca másik felét. Bár ne tettem volna. Az utca vége felé vígan heverészett egy falka kóbor eb, akik rögtön aktívak lettek, ahogy feléjük nyargalásztam. Először megpróbáltam csendben elkocogni mellettem, de nagyon gyanúsan pattogtak négylábra, úgyhogy nyomtam egy kövér féket, és elsátlátam mellettük. Persze kiderült, hogy a googlemap tévedett, és az újonnan felfedezett futóútvonalam sima zsákutca, úgyhogy fordulhattam vissza. :o( Nem is kell mondanom, hogy persze a kutyulik mellett kellett elsétálnom megint. De végülis egyik sem ugrott nekem, ami azért jó hír.  Aztán a második körömnél úgy döntöttem, hogy a tótól visszavezető emelkedőn inkább felsétálok, emrt gyanúsan 170 alatt tudtam tartani végig a pulzusom, úgyhogy nem akartam elrontani így a vége felé. Aztűn az uccsó 150 méteren még mindig csak 174-et mutatott a kezemen az óra, úgyhogy kipróbáltam mit tudok. :o) Éééés, ami számomra volt a legmeglepőbb, simán olyan sprintet vágtam ki hazáig, hogy csak na. Egy pillanatig filóztam rajta, hogy elmegyek még az utca végéig, mert úgy éreztem van még bennem annyi szufla, de gyorsan eldöntöttem, hogy nem lenne kedvem onnan visszasétálni.
A héten mostmár tényleg el kéne mennem úszni is, mert soha nem fogm letudni azt a vacak bérletet.

Ezúton is ezer köszönet és hála Mung Daalnak, a sokmillió bíztatásért. :o) (<-- A múlt heti 190 feletti pulzusom nem hiba volt ám, hanem akkor is sprinteltem egyet, és még megfejeltem egy kis akadályfutással is, mert az okosok a félkész utca végén a gázcsüvet kifeszítették kb fél m magasan keresztbe, én meg hol szaladgáljak, ha nem pont ott. Úgyhogy némi gyökérzet-flóra-fauna fölött való átpaattogás után még átugrottam a gázcsövet is, ezek után nem is csodálkoztam, hogy a végére kicsit felugrott a pulzusom is. :o) )