Ma végre eljutottam futni. Úgy voltam vele, hogy ha a fene fenét zabbant, akkor is csinálok magamnak bő 30 perc szabadidőt. Úgyhogy este a kicsiket lepakoltam a tv elé, a nagyot melléjük ültettem pesztrának, és leléptem. Kicsit féltem, hogy 5 nap kihagyás uátn hogy fogom bírni, de semmi gond nem volt. Sőt, az utolsó futásom tempójához képest világbajnokit javítottam. 6:35-re levittem a tempómat, ami nálam piros betűket érdemel! Nemrég még az volt a csoda, ha 7 perc alá lemegyek, nem is álmodtam, hogy hirtelen ennyit tudok javulni. Igaz most egy kicsit más taktikát választottam. többször is észrevettem már, hogy nem pörgetem fel magam teljesen, majdnemhogy alig veszem gyorsabban a levegőt a futás végén, mint az elején, és 1-2 perc séta bőven elég ahhoz, hogy kifújjam magam. A pulzusom sem ment 140-150 fölé, ami még bőven az edzéstartomány alatt van. Úgy futottam, mintha behúzva hagytam volna a kéziféket, mert mindig az volt előttem, hogy nagyon kifulladok, és nem fogom bírni. Ma viszont azt találtam ki, hogy kicsit belehúzok. Aztán mikor éreztem, hogy kezd sok lenni, akkor szépen visszaváltok lassú kocogásra, amíg kicsit kifújom magam, és akkor megint belehúzok. Ez ment is, így a pulzusom is feljebb tornáztam, sőt, az egyik séta elején a 180-as tartományig felugrott, ami már kicsit sok ugyan, de még belefér. Végülis jól leizzadtam, kellemesen kifáradtam, de még bőven van erőm az itthoni gyerekfektetéses témára, úgyhogy nem vágott hanyatt ez a kis "erőpróba". És most tele lelkesedéssel elhatároztam, hogy mindenképpen beiktatom hét vége felé azt az 5 km-t. Kíváncsi vagyok menni fog-e egyben. Ha nem, az sem baj, sikerüljön lefutnom. :o)