Ma nem indult jól a napom. Nagyon nem. Tegnap nem tudtam sehogysem megoldani a futást, így úgy gondoltam, hogy majd ma reggel megejtem. Hát hiba volt. Tanulhattam volna már belőle, hogy a reggeli futást nem nekem találták ki. Semmilyen módszerrel nem tudtam még elérni, hogy jól is essen, és még bírjam is. Ma is így jártam. 3x9 perc futás, 2 perc séta volta az adagom. Az első széria még jól ment, kicsit szomjas lettem ugyan, de a sétálásomnál pont az utamba került egy kút, úgyhogy megoldottam. A második 9-nél már éreztem, hogy fáradok rendesen, a végén egy gyors pulzusszámolásnál ki is derült, hogy felküldtem a szívverésem az egekbe. A harmadik 9 nem is jött össze, 2 perc után már éreztem, hogy zsibbadnak az ujjaim, erőtlen vagyok, és botladozom, úgyhogy hagytam a fenébe az egészet, és egymerő bánatos fejjel hazaballagtam. Nem tudom belőni a reggeli, a bemelegítést, meg ilyeneket, ez lehet a baj. Nem nagyon tudok enni, felkelés után, kaja nélkül elindulni pedig esélytelen. Ha csak keveset eszek, és kb fél óra múlva indulok, az sem jött be, fáradékony is voltam, meg hányingerem is lett. Ha többet ücsörgök, akkor meg elindulni nem lesz időm, mert apa megy melózni, nincs aki felügyelje a porontyokat. Ja, és még ott a bemelegítés is, mert a reggeli futásoknál érzem, hogy nélküle tök nehezen indulok be. Lassan szoktam futni az első 1 km-t bemelegítés gyanánt, de még ez is nehézkes. Az esti-délutáni futásokkal nincs gond, mert napközben mozgok annyit, hogy az megteszi bemelegítésnek, plusz a futásom elejét mindig lassúra veszem, érzem, hogy mikor „indul” be a szervezetem. De a reggelek nagyon horrorisztikusak. :o( Ráadásul a versenyek nagyrésze reggel-délelőtt van, és ha nem sikerült hamar valami megoldást kitalálnom a problémára, akkor elbúcsúzhatok a gondolatától is, hogy egyszer benevezek valami minimaraton-félmaraton félére.