Akkor most pótoljuk az elmúlt napok eseményeit, legalábbis sportoldalról.

Szerdán felpattantam a bringeszre, és jól elhatároztam, hogy most aztán letekerem a hőn áhított 20 km-t. Számomra nagyon jó tempóban letekertem egészen a nullásig az Üdülősoron. A számomra jó tempó alatt átlag 27-28 km-h-s sebességet jelent, ami persze a sok kereszteződés miatt valós átlagban csak 24 km/h-s átlagra jött ki. A nullás környékén úgy gondoltam, hogy most már mehetek haza, meglesz az a húszas. Persze mindig elfelejtem, hogy hazafelé is jobban járnék, ha tennék egy kis kitérőt a rév sorról, mert ott akkora ellenszél van a hév mellett, hogy alig lehet menni. Legalábbis nekem sok. úgyhogy frankón megint beleszaladtam, a végére persze ki is fáradtam, így lerontottam az átlagomat 20 km/h-ra, de ez igazából nem zavart, aznap valahogy nem a tempón akartam javítani. Irány haza, ráadásul a Mű úton a Csépitől, mert gondoltam az is tesz rá még egy kicsit, plusz sík terep, lehet tekerni, mit a bolondok. Bár a kitérő nem volt szükséges, úgy láttam, hogy meglesz az áhított 20-as. A kapunkban lepattantam a bringáról, Cateye nyomogat, és majd fölhöz vágtam, mert 80 méter hiányzott a 20 kilihez!!! Azt hittem menten sikítófrászt kapok. De végül túltettem magam rajta.

Csütörtökön lefutottam a kötelező, edzésterv szerinti 4x6p futás, 3p sétát. És most rendesen betartottam. Igaz kedvem sem volt lecsökkenteni a sétákat, a fene se tudja bírtam volna-e a végére. Így viszont nem fáradtam el a végére túlságosan. Egyenlőre semmi izomláz, meg ilyesmi, mint az elején.

Ma reggel erőt vettem magamon, és felkeltem hajnali 5:30-kor. Ehhez tudni kell, hogy nagyon rühellek korán kelni. Mindegy, megtettem, fölkaptam az összepakolt cuccomat, és elhúztam ÚSZNI!!! Mókás volt. Gondoltam, hogy a 20 m-s medence milyen rövid, régen 50-esben úsztam. Hát nem az. Az első hossz végére kicsik kapkodtam a levegőt, de aztán helyre jöttem. A harmadiknál felmerült bennem, hogy jól meggondoltam-e az 1000 m-t, amit terveztem. A 10. hossz környékén rájöttem, hogy a futó légzéstechnika (orron be, szájon ki a levegőt), nem túl hasznos a vízben. Valahogy sok víz kötött ki az orromban. Így megpróbáltam átállni a fordított verzióra, szájon be, orron ki. Nem mondom, nehezemre esett. Először szájon be-szájon ki lett az eredmény, még egy jó adag víznyeléssel, de aztán sikerült. Úgy a 20. kör tájára átálltam, addigra csak a medence vizének a fele kötött ki bennem. Itt felmerült, hogy elég is lesz a 400 m, de úgy voltam, hogy legyen kerek, 500-ig elhúzom a dolgot. Aztán ott valahogy már nem éreztem annyira fáradtnak magam, úgyhogy mindig csak 5 hosszt dobtam rá. A végén ott álltam 800 m-nél, és akkor úgy döntöttem, csak meglesz az az 1000. Nem is ment nehezen, bár az uccsó 2 hossznál szerintem eléggé fulladásos, horrorjelenet szerű úszást produkáltam. Aztán mikor kimásztam, na akkor jött a fáradtság elő. Alig vártam, hogy hazaérjek. Innen is üzenem mindenkinek, hogy gratula azoknak, akik reggel bringával mennek úszni, aztán haza. Én örültem, hogy a kocsiig elvonszoltam magam. Nem baj, holnap pihenek, csak egy kis tenisz van beiktatva, hadd röhögjenek rajtunk.