Ma újra a futás mellett voksoltam. Megígértem magamnak, hogy a bringázás mellett nem hanyagolom most már a futást. Főleg most, hogy megnéztem az edzésnaplóm, és kiderült, hogy ebben a hónapban még nem futottam. Na ez azért lelombozott. Úgyhogy este erőt vettem magamon, és nekiindultam. Már az utolsó futásomnál elhatároztam, hogy nem távra fogok futni, mint eddig, inkább kitűzök egy "időcélt", és azt próbálom végigfutni. Nekem ez most még csak 25 perc, persze kicsit leosztottam, mert 5 perc futás-1 perc séta üzemmódban akartam megtenni. Végül össze is jött, igaz a vége csak 23 perc lett, mert addigra értem vissza a kapunk elé, és inkább bejöttem a kertbe, mert már amúgy is parás volt futni a sötétben (a mi utcánkban nuku közvilágítás, sőt a környéken sem  bővelkedünk belőle). És egyúttal leteszteltem a lépésszámlálót is, amit apa hozott nekem. Egész jól belőttem, mert minimális eltérést hozott csak a térképen leméregetett útvonalhossz, és az általa mért táv között. Végül 23 perc alatt 3.2 km-t futottam, amire azért is vagyok nagyon büszke, mert nem elég, hogy több, mint egy kilivel többet gyűrtem le ma, mint eddig, úgy, hogy majd 2 hete nem is futottam, de ráadásul a tempómon is javítottam, az eddigi gyatra 8 p/km-t letornáztam 7:11-re, ami még mindig szánalmas, de azért látszik a javulás. :o) Holnap megint a bringa marad, mert kora reggel tuti nem vesz majd rá a lélek, hogy szaladgáljak. Fúj, de lusta vagyok. :o)