Végre "hazajött" a bringám! Már nagyon hiányzott. Úgyhogy tegnap este megünnepeltem egy 12 km-es öröm-cangázással, hogy újra "együtt lehetünk". Azért sikerült csak ennyire, mert apafej nem bízik a kondimban. 20 kilis kezdést terveztem, de össznépileg lebeszéltek róla, hogy nem fogom bírni. Ráadásul esti program is volt kilátásban, így időhöz voltam kötve. jókislányként nekiindultam, hogy akkor jó, csak 10 km lesz a 20 helyett, de annyira jól éreztem magam, hogy nem bírtam megállni, és cask 6 kili után fordultam vissza. aztán enyém volt a búbánat, mert még bírtam volna tekerni, de már nem volt idő rá. Ma 1 órásra tervezem az utamat, kiváncsi vagyok milyen táv fog ebbe beleférni. Már most látom, hogy a futás rovására fog menni, hogy ithhon van a "drágám", de majd erőt veszek magamon, és megpróbálok valami egyensúlyt teremteni.