Nem tudom merjem-e élménynek nevezni. Az aerobic soha nem tartozott a kedvencei közé, túl monotonnak tartottam, még a futáshoz képest is. Hogy ott ugrabugráljak, mint egy dilis a tv előtt, na ez nem az én világom. Múltkor viszont találtam ezt a Zumbát. Aerobic is, meg nem is, inkább jó adag tánc. Táncolni viszont imádok, latin-amerikai meg aztán főleg jöhet, a maga kis csípőtekergetős ritmusaival. Naszal ma belekezdtem, gondoltam  nem foghat ki rajtam a táncikálás. És mégis!!! Először is, szinte lekövethetetlenek a mozdulatok, jó adag gyakorlás kell majd, mire gördülékenyen fog menni. Másodszor semmi kecseség, tánfíling nincs abban, amit csinálok. Néha úgy éreztem, hogy csak rángatózom, miközben próbálom megtalálni a helyes lépéseket. Tök elkeserítő volt. Még vacilálok, hogy belefogjak-e megint, bár nem vagyok egy feladom típus, De ha rövid időn belül nem jövök bele ebbe a Zumba-izébe, szerintem menni fog a levesbe. Nem szeretek semmit úgy csinálni, hogy nem élvezem, csak azért nyomjam, mert ugye fitness az kell...