Teljes bánatomra csütörtökön voltam utoljára futni. Röhejesen sikerült kificamítanom a bokámat. És ami még röhejesebb, nem futás közben, hanem utána, mikor nyújtottam.
És akkor most tessék nem röhögni: leestem a 40 centi magas teraszunkról. Mivel állandóan ellébecoltam a bemelegítést-nyújtást, így okosan kinyomtattam magamnak a pontos tervet, miből mennyit csináljak. Ki is ragasztottam a gerendára. aztán mikor hazajöttem a runningolásból vígan elkezdtem végigcsinálni. Annyira olvastam a papírkámat, hogy nem figyeltem hol állok és persze, hogy nem a lépcső mellett voltam, és leléptem. Mármint a teraszról. El is terültem, mint a béka , azért annyira még körülnéztem, hogy valamelyik comszéd nem skubiz-e, hát mákom volt, egyedül röhögtem a bénaságomon. Akkor még nem is volt vészes, de tegnap meg ma már nem bírtam huzamosabban terhelni. Így aztán a futást ki is hagytam. Mit ne mondjak, halál boldog vagyok. :(Mikor már kezdek belejönni, már gondolkoztam rajta, hogy megyek 3 kilis kört,akkor jön ez a kényszerpihi. hogy mégse essek vissza, sztem a jövőhéten elkezdek úszni, az mégsem terheli annyira a bokámat. És persze remélem, hogy hamar helyrerázódom.