Hurrá, a júliusom már biztosan 100-as!!! Persze jó lenne még hozzátenni kicsit, az eredeti tervem az évre 30-40km-es hetekről szólt...
((Azért ez nem az igazi így, hogy 12km közben 2x felmászok a másodikra, hogy megnézzem, alszanak-e még a gyerkőcök. Ki tudja, lehet, hogy jót tesz a lépcsőzés is? Mindenesetre nem érzem úgy. A térdeim mostanában nem valami fittek, bizonyára a testsúlyom miatt. Fogyni meg képtelen vagyok, bár már nem is idegesítem magam vele. Csak igyekszem nem hízni. De ez se nagyon jön össze. Hm.))

Nyári futásaim továbbra is rendszertelenek, viszont ezen a hétvégén, "gyerekmentesen" sikerült egész tűrhető km-számot produkálnom: 25,5km a két nap alatt. Ebből 15.5km ma, 2:04:15 alatt, amit ezennel kineveztem hosszú futásnak... Idejét és a hőmérsékleti viszonyokat tekintve sem túlzás talán, de az ápr. 1-i Velencei-tó kerülés óta valóban ez volt a leghosszabb futásom. A júlusom már most gazdagabb km-ekben, mint a május vagy a június, és reményeim szerint a következő héten még sikerül annyit összegyűjtenem, hogy végre ismét 100 km feletti hónapom legyen.

Szóval, remélem, ez már tényleg kimászás a gödörből, és nem csak próbálkozom és visszacsúszok.. :)))

Fertő-tó kör 2007.

A Zöldgömbös lányok csapatába szervezett be bátyám (köszi! :), ahol kedves fogadtatásra és szimpatikus emberekre találtam. Pénteken utaztunk Fertődre, ott aludtunk (részemről mérsékelt sikerrel- bár ahogy vesszük, egy éjszaka kb. 8-szor elaludni az se semmi ;). Szombat reggel a kipihentség hiányától eltekintve egész jól voltam, egy banánt is elfogyasztottam nagy nehezen (később már egy Bombi szelet is lecsúszott). Kicsit izgultam, de a tervezett rajt időpontja táján a csapatom is befutott, a tényleges rajtig pedig még volt is kb. negyed óránk. Futhattam elsőnek, ami megnyugtatott, ui. féltem az eltévedéstől, és tesóm azt mondta, vállalja az én tempómat, ha elsőnek futok. Nem kis áldozat volt részéről, tekintve, hogy alig sikerült 7 perces tempón belülre kerülnöm. Pedig igyekeztem... :( De nem volt többre erőm. Annyi biztos, hogy ő nem futotta el a verseny elejét... Dombos terep volt, némi árnyékkal, szerencsére nem volt nagy meleg amúgy sem. A szél is hűsített rendszeresen. Még a váltóhely neve is Hidegség volt. :)
Én mentem a csapattal tovább autóval, figyeltem az utat, a szép tájat, volt pár kis kalandos esemény is.
Este a tésztapartira várva megcsodálhattuk egy pávafiú udvarlását, ami szép látvány volt, de a lány már unhatta, mert mindig csak kitért a fiú elől, ha az közeledett. :)

A második éjjel sokkal nyugodtabban telt. Reggel akár pávaszóra is ébredhettünk volna, de én nem arra ébredtem, hanem hogy kialudtam magam. És ez jó volt. :) Bár még sok idő vol a rajtig, de szeretek kényelmesen készülődni, így elfoglaltam magam szinte egész végig- mindig eszembe jutott, hogy valamit elfelejtettem, így kb. háromszor kipakoltam a már készre bepakoltnak hitt táskámat. Aztán elérkezett a rajt ideje is. Nekem a 4. szakasz jutott, így először autózgattam, délben már a váltóhelyen voltam. Kb. fél órát vártam a csapattársamra, addig több embert is kikérdeztem a követendő útvonalról, így viszonylag magabiztosan vághattam neki a 12km-es távnak. Szerencsére itt semmi eltévedési lehetőség nem ajánlkozott. :) Igyekeztem kényelmesen futni, nem akartam a déli hőségben egyszercsak kifeküdni- vittem vizet, így amikor megszáradt a sapim, bevizeztem, ittam néhány kortyot időnként, szóval elvoltam. A táj tiszta Alföld jellegűnek tűnt számomra, még gémeskút is volt (vagy ahhoz nagyon hasonló). Annyi különbség azért volt, hogy a nagy része művelt terület, szőlők voltak, kukoricaföldek (sok helyen öntözték is). A szintekkel tehát nem volt gondom, haladtam szépen, kényelmesen, és egész jól ment. Igaz, egyszer sétáltam is három percet (SMSezés miatt), de az meglepett, amikor az edzésnaplómból kiderült, hogy a tempóm az előző napival megegyezett. (->amikoris igyekeztem gyorsabban futni, elvileg... itt meg sétával is meg kényelmesen futva ugyanolyan tempót teljesítettem 8-O ...)
A "kaland" e napon se maradt el, 5. csapattársunk autóját ugyanis kettőnk közül, akik ott maradtunk, egyikünk se tudta a célba vezetni (jogosítvány híján), de szerencsére voltak segítőkész futótársak, így nem kellett később visszautazni érte senkinek.

Az előkelő 2. (/2 :) helyet megszereztük a női csapatok között, így egy ezüstéremmel is gazdagodva térhettem haza. :) És rengeteg élménnyel. A megismert új futótársak, a szép táj- kellemes emlék ez a verseny, és visszahív: jövőre, ha tehetem, megint elmegyek!

Biztatom magam, mert most már nagyon össze kéne szedni magamat.. A május és június a tanulás miatt elég gyenge lett futásilag is, lassú vagyok, fáradt és túlsúlyos. :( Bár ezek általában is jellemzőek rám, de az utóbbi időkben fokozottabban (pedig régebben azt hittem, ez képtelenség :). Hétvégén a Fertő-tóhoz megyek váltózni, gondoltam, kicsit megpróbálom, tudok-e gyorsabban futni. Hát, nem nagyon... De azért sikerült 7perces tempón egy picit belül kerülni. Igaz, időnként a gyalogos és autós forgalom miatt lassítanom kellett többször, talán a versenyen nem lesz ennyi gond ezzel. Meg bízom a versenyhangulat motiváló erejében. :) Majd utána beszámolok......