A mai napra úszást terveztem, de elég náthás lettem, így elbizonytalanodtam. Aztán az időt is elvacakoltam, így az uszi már szóba sem jöhetett. Gondolkodtam, talán a futás jót tenne, vagy legalábbis nem ártana, de aztán szimpatikusabbnak tűnt a varrogatás, jó meleg takaróba burkolózva, egy bögre meleg mézestea társaságában! :)

De a véletlenek sorozata, és a saját lelkesedésem más sorsot tartogatott számomra. :-)

Előszöris el kellett kísérnem kisfiamat a kosáredzésre. És itt kezdődött minden: ahogy elindultam, megláttam a Drogmentes Magyarországért Maraton autóját. Hm, megint itt vannak Pakson?! Hazamenni nem volt időm, így telefonos segítségen keresztül az internetet igénybe véve megtudtam, hogy tényleg ma érkeznek, vagy érkeztek. De az időpont nem derült ki... Amíg vártam a fiamat, aki helyi busszal jött (ami késett), megkérdeztem a helyi tévéseket, tudnak-e valamit az eseményről. Nem tudtak. Aztán a kosáredzőnk sem, és egy kollégája sem, végül megint telefonos segítséget próbáltam kérni, de az sem jött be, senki nem tudott semmit. Hát, mindegy, ha már így alakult, azért elmegyek futni, hátha..., gondoltam. :)

Hazamentem átöltözni, és indultam. Útbaesett a buszmegálló, ahol a kisfiam felszállt- ő mesélte, hogy alá akartak íratni velük egy lapot (ő nem merte, mert a barátja sem írta alá), ekkor már reménykedtem benne, hogy talán most várják a futókat, és tudok csatlakozni... Ott is voltak még, meg is szólítottak (bár az autónál magamtól is megálltam volna érdeklődni). Kicsit beszélgettünk, kiderült, hogy nem maradtam le (ekkor még.. :-) ). Így továbbindultam, és elfutottam a kompig, ahová érkeztek a Duna túloldaláról. Ha terveztem volna, akkor sem érhettem volna oda jobbkor, és így legalább nem is aggódtam, mi hogy fog sikerülni! :) Kis pihenés után indultak tovább, két lány futott. Nekem extrém gyors tempóban, bár ők igyekeztek lassan futni. Kb. 1.3 kilométernyit bírtam velük tartani, aztán kiszálltam (lemaradtam :-) ), és a saját tempómban futottam tovább.

A Városháza volt a célállomásuk, ott kicsit álldogáltak, így utolértem őket. Nagy taps fogadott, jólesett!!! Bár inkább nekem kellett volna Nekik tapsolni (na majd holnap, ha minden jól megy). Azt mondták, el ne menjek üres kézzel, meg megkérdezték, van-e gyerekem, meg mennyi- a válaszon (4) meglepődtek, és egy csomó ajándékot adtak.. :) Örültek is a gyerekeim. Meg én is. :) Innen még hazáig kocogtam, teli zsebbel (még szerencse, hogy jóóóó nagy a dzsekim zsebe, és hogy esőre álllt az idő- egyébként csak pólóban mentem volna).

Holnap indulnak tovább, 9-kor, vagy később- talán tudok hozzájuk csatlakozni egy újabb km-re (ha-ha, ha bírom a tempót), de sajna dolgoznom kell menni fél tízre (jó kifogás ;-) ), így többre nem. Még jó, hogy a munkahelyem felé fognak futni...

Jólesett a futás, de még jobban a társaság, a kedves fogadtatás, érdemes másoknak is csatlakozni hozzájuk!

Holnap Dunaújváros felé futnak- hallod, Eftomi?! Ha ráérsz... :)