A pénteki úszásom különleges volt: egyrészt ez volt a leghosszabb idén, másrészt a leggyorsabb is. A legérdekesebb az volt, amit éreztem. Halnak magamat :), de legalábbis kicsit mintha természetesebbé vált volna a mozgásom (a testem is kicsit "hullámzott", nem csak a kezek és lábak tempóztak).  Talán kezdenek úszóhártyáim nőni, gondoltam, amikor  néztem az időket, de  aztán kiderült, hogy mégsem. No még ez sem az a nagy sebesség, de 40 percen belüli km-ek jöttek ki belőle (1.5db). Utána viszont fájt a hátam- nem tudom, egyáltalán az úszás miatt-e, lehet, hogy sok volt az 50%-os távnövelés, vagy mert próbáltam néha rendesebben levegőt venni, és hirtelen nagyon kitágítottam a tüdőmet. Vagy simán most jött ki, hogy a hátamnak azon része alatt van az ágynak egy elválasztóvonala, a 2 rész ott találkozik.. :( Tegnap már fordítva aludtam, de néha nagyon belenyilall a fájdalom..

Futottam is két rövidet a héten, ma meg bicikliztem a nagyfiamal kb. 16 km-t, és még 6-ot, amikor a lányaimat kísértem a programjukra. Holnap meg vivicittán duplázok- a két rövidebb távra neveztem, a 6.5-re egyedül, a kistávra  alányaimmal megyek. Remélem, nem maradok le nagyon tőlük... (Ezt viccnek szántam, de lehet, hogy mégis beteljesül... 7évesek amúgy a csajok, az egyik vékony és gyors, a másik nagyon lelkes, úgyhogy bármi kitelik tőlük! :) ) 

Jobb is lesz, ha alszom, korán megyünk.