Túl vagyok az első héten.
A legnehezebb, komolyan mondom, a korán kelés volt. Gondolkodom, hogy ki kéne próbálnom az esti futást is, de attól tartok, hogy addig halogatnám, hogy végül el se mennék. :) Így pedig, ha már az a fránya vekker felébreszt, akkor elindulok. Na meg milyen hosszúak a napok, ha nem délig alszom! :)
A mai futást egészen élveztem. Jobb ez így, hogy már nem kellett percenként megállni és sétikálni. Az borzasztóan monoton volt, amikor 12x kellett futás-sétát ismételni. De így, hogy már komoly 2 percig futottam, sokkal élvezhetőbb volt.
A tempóval próbálok megbarátkozni, egyelőre még bajosan. Néha borzasztó lassúnak érzem magam, de ismerem a mondást, mi szerint lassan járj, tovább érsz! :) Emlékszem, amikor annak idején futkorásztam, akkor is ez volt a bajom. Az elején nagy elánnal belevetettem magam, aztán meg kifulladtam. De ez most nem fordulhat elő!
Folyt. köv. hétfőn :)
Nem lehet túl lassan futni :o) Hajrá, bobori!