Feladat kipipálva. Jó közérzettel, jó hangulatban, mosolygósan lekocogtam életem első utcai félmaratonját. Korábban 10 km volt a leghosszabb táv, amit aszfalton futottam, mert a terep közelebb áll a szívemhez. Azt hittem, fájni fog, de a tappancsaim jól bírták a kiképzést. Térdem, bokám sem jelzett, oldalam nem szúrt, nem volt semmi nyűgöm :-))

Volt egy időtervem 2:15-re, bár a fő szempontom az volt, hogy a Nike félmaraton 2:30-as szintidején belül legyek. Mivel a pálya meglepetésemre igen szintes volt, és kilométer hosszú emelkedők voltak, a 2:15-ről inkább letettem, óvatos voltam, mégiscsak ez az első ilyen jellegű futásom. A 3 nagykörön 2-2 perccel voltam lassabb a tervezettnél, ezáltal 2:21 lett a vége. Adott körülmények között ezzel teljesen elégedett vagyok, egyenletes 9 km/h körüli átlag, és ami a legfontosabb, korántsem csoffadtam el a végére, úgy éreztem, bőven tudnék még tovább menni.

Jó alapnak látom én a 12 hetes maratoni felkészülésre. Ha sérülés nem hátráltat, úgy érzem, menni fog. :-)