Most szombaton megint a Vértesbe látogattam kocogás céljából.

Hajnali 5-kor elég nehezen ment az ébredés, de végül sikerült rábeszélni magamat a megmozdulásra. A 6:40-es vonattal mentem Tatabányáig, majd onnan átszálltam egy másik vonatra, ami elvitt a mai napi célhelyszínig, Oroszlányba. A város maga nem éppen turista látványosság, ám az Oselions Kószák szakosztálya már 3. éve rendez nagyon színvonalas, jól kitalált teljesítménytúrát a környéken, különböző távokon. Két éve a 40 km-est volt alkalmam teljesíteni, idén sajnos egyéb elfoglaltság miatt nem volt lehetőségem a hosszabb távokon végigmenni, sietősre kellett venni a figurát. Így maradt a 20 km, kocogva.

8:15-kor rajtoltam. A rajtban volt lehetőség indító feles pálinkát magához vennie annak, akinek kell a lélekerősítő a gyalogtúrázáshoz :-)) Én nem éltem ezzel, inkább a hátizsákomat megőrzésre leadva, egy Gatorade-vel a kezemben indultam el. Az 1. pecsétet hamar begyűjtöttem a víztoronynál, majd kocogtam tovább a városban, a példásan kiszalagozott útvonalat követve, míg elértem a település határát, és rátértem a Majkra vezető erdei útra. Majk környéke már 2 éve is nagyon tetszett, sajnos most a pecsét+ kapott Sport szelet begyűjtése után menni kellett tovább. Olyan sok szalag volt kirakva, hogy esélyem sem lett volna eltévedni!

A csáki műutat elhagyva kb. 6 km hosszú, pusztán átvezető, enyhén emelkedő, köves-homokos szakasz következett. Előztem néhány gyalogost, láthatóan nekik sem nőtt a szívükhöz a túra ezen szakasza, de azért engem biztatgattak, ami jól esett :-) Pedig az én tempóm sem volt sokkal gyorsabb az övéjüknél. A nap tűzött, a szél az arcomba fújta a homokat, és a rossz talajon nem ment a kocogás. Csak sokára jött el a Várgesztesre bevezető műút. Ennek mentén jutottam le a faluba, ahol már ezerszer jártam, és amit mindig szeretek. Végighaladtam a főutcán, majd befordultam a várhoz vezető útra. Az emelkedőn felsétáltam, ekkor fogyott el a Gatorade utolsó cseppje, még jó hogy nálam volt a rajtban kapott frissitő jegy, be is váltottam egy fél literes ásványvízre, ami olyan hideg volt, hogy szinte fájt tőle a kezem ahogy fogtam! :-) Pár szót váltottam az ep.-n szolgálatot teljesítő két lánnyal, aztán indultam vissza Oroszlány felé. A várból lejövet visszafordultam az erdőbe, ahol útbaigazítottam két túrázót, akik elvétették a vár ep.-jét, még volt némi emelkedő az elején, aztán már nem volt más, csak tökéletes minőségű széles erdei utak és árnyas fák. Az utolsó 8 km-en így már nem találkoztam emberrel. Igazi örömfutás volt a sík vagy enyhén lankás úton a sárga sáv jelzés mentén!

Sajnos a városhatárnál elvétettem a megfelelő utcát, ahol be kell fordulni a célegyenesbe, és megkerültem a fél várost mire visszataláltam a sportcsarnokhoz (nem baj, megérdemli aki nem olvas és nem figyel eléggé). 2:30 lett így a vége, 8-as körüli átlag, elégedett vagyok vele.

A célban finom virsli és málna/bodza szörp várt, oklevél és kitűző. Nagyon jó rendezvény volt, elismerés a lelkes rendezőknek!