Nagyon szépen fut. Beszélgettünk ma a játszóra menet arról, hogy volt már futóversenyen három éve, csak akkor elesett a KSI-pályán bemelegítés közben, és sírva fogadta meg, hogy soha nem fog ilyenen indulni, mert ott mindig elesik. Kecsesen kivezeti a mozgást, élvezi a repüléseket. Nincs meg benne a mindenáron győzni akarás, csak a szép mozdulatok érdeklik. A mai rohangálás a mandulaműtét miatti két hét lakásban punnyadás után megviselte egy kicsit. Hazafelé megkérdezte: -
-Papa, neked is fáj a lábad?
-Nekem nem, de a tied melyik részén fáj?
-Hát itt!
A combját mutatja elöl. Még soha nem volt izomláza, nem tudja, mi az. Ahogy télen, amikor kihűlt a lába a cipőben, azt mondta nyomja a lábát. Nem kötötte össze a hideggel.
:))
Jó érzés lehet megélni a kicsiny hasonmásunk cseperedését.
Itt nincs időkrizis, stressz. Egy felfedezésre váró Flow!