Nem tudtam nem odanézni, valami csörtetett a száraz avarban. Sőt! Valamik! De nem láttam mozgást. Megálltam, most csak a szél sustorgatta a faleveleket. Nem mozdultam, csak a szemem mozdítottam nagyon lassan. Itt vannak valahol, talán vaddisznók. Őz nem lehet, az óvatosabb, csendesebb. Egy nagyon hosszú pillanatig vártam,...ez az! Rigók. Két pár.

Futás tovább. Lihegés, trappolás, csipog az óra, lassítok.Helikopter közeledik. De ez itt repül a fejemtől egy méterre. Követőben van. Szarvasbogár.Biztos csersav szagú az izzadtságom. Azt nagyon szeretik. A csersavas dolgokat. Hatalmas jószág, öröm látni ahogy brummogva úszik mellettem a levegőben.

Az ösvény végén embereket látok. Idősebb kiránduló pár. Amint észrevesznek, megtorpannak, benéznek az erdőbe valahova mellém. Már tudom, ott  egy kutya van, és gazdái nem tudják hogy mit fog csinálni ha észrevesz engem. Ilyenkor mindíg megállok. Lassan tíz éve futok, kutya még nem harapott meg. Ha tudom, hogy a közelemben van, de nem látom, megállok. Észrevettem, a dolgát végzi.

"ki szeret, s párra nem találhat, oly hontalan,

 mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat"

Futhatok tovább. Lihegésem, trappolásom, lihegésem, trappolásom, lihe... szemből műszer kerreg. Három DH-s zúg le, a bukkanó miatt nem láttak. Megvárom őket, félreállok addig.

Hozhatnék magammal zenét. Nem hozok!