Már hetek óta nézegettem, hogy lesz egy Dóm-váltó nevű rendezvény itt a városban, ám a versenykiírás csak múlt héten jelent meg. Bár Nórival megbeszéltük (700-600-600m-ek), hogy ez nem a mi távunk, meg igazából elég szigorúak is voltak a feltételek (egy csapat 2 férfi és 1 nő összeállításban indulhatott, és a nő futott középen), sőt még azt is kikötötték, hogy korosztályonként csak 40 csapat indulhat. Persze nem örültem neki, hogy nem a korábbi K&H nap, vagy Ötpróba futás vagy Pick-futás van, azonban mégiscsak ott lapult a kisördög bennem, amikor írtam a srácoknak. Ezen a ponton kiderült, hogy Zoliék is gondolkodtak a projektben, ám Gabó visszamondta, de ekkor is tudtam, "melyik gombot kell megnyomni", így került be Zoli haverja Balázs a csapatba, aki a nevezést is vállalta nagy örömünkre :)
Miután szerdán beneveztünk, felötlött bennünk, hogy akár edzhetnénk is a versenyre, hiszen arra illik edzésekkel készülni. Persze-persze, folyamatosan edzésben vagyunk, csak nyilván nem 600 m-re. Ami engem illet, valamikor nyáron (illetve volt egy elég vacakul sikerült próbálkozásom szeptemberben valami 2:20 körüli 500-akkal) résztávoztam utoljára. Na, így történt, hogy csütörtökön 500-akat résztávoztunk a Ligetben, 2:10 magasságában. Na, hát volt már jobb, de azért élveztem... Nevezés megvolt, edzés megvolt, mi kell még?
Jó idő!! Na, ehhez képest, amikor reggel felkeltem és minden állt a vízben, legszívesebben visszadőltem volna még aludni úgy 11-ig. Ehhez képest jött a reggeli rutin, és egyszercsak kinn találtam magam a hadszíntéren, ahol már a középsikolás korosztály futott, és mint kiderült, belőlük is volt 2 időfutam, így mi délben rajtolhattunk. Mondjuk kifelé kocogáskor szúrt az oldalam, mint állat, volt is aggodalmam, mi lesz még ebből.
Nagynehezen megérkeztek Zoliék a reggel megbeszélt egyenszerelésben (fekete hosszúujjúra piros rövid :), és amikor a rendező hölgy megkérdezte, hogy milyen remek csapatnévre gondoltunk, Balázs a "Vörös ördögöket" javasolta, ellenben az én "Piroska és a farkasok" mesebeli hangulatú javaslatommal. :))
Eddigre kb körvonalazódott, hogy rajtunk kívül kb mindenki profi, bár én bíztam benne, hogy a nők közül 1-2 "verhető", de hát egyrészt nem 50 méter hátrányból, másrészt meg nem nyerni jöttünk, csak a buli-csapat-hangulat kedvéért. :) Mire közeledett a rajtunk, a felhők is oszladozni látszottak, így a hosszúujjúmat le is applikáltam magamról.
A rajtnál szintén komoly szigor várt, szinte kézenfogva 3-as sorokban kellett felsorakozni, és majdnem lecs***tek minket, hogy az első emberünk mi a fenéért ment a rajthoz? Miért-miért, mert onnan fog indulni, gondoltam, de hagyjuk.
Aztán el is indultak. Hááát, itt már körvonalazódott, hogy az amúgy 7 csapatból nem leszünk dobogósok, én pedig utolsóként kaptam a váltóbotot. Elindultam, mint az őrült, próbáltam felmenni az előttem futó nőre, de ő is ment, mint a golyó. A záróbiciklis (na, ilyen se követett még közvetlen közelről, pláne nem olyankor, amikor - mint utólag kiszámoltam - 3:47-es tempóban száguldozok) bíztatgatott, vagy csak a haverjával beszélgetett és én értettem félre, de azért nyomtam, mint süket a csengőt :)) Úgy 450-nél megelőztem a csajt, de innen már leginkább azon filóztam, vajon elájulok-e befutás után, vagy még inkább előtte. Ha nem ezen járt volna az eszem, akár az is eszembe juthatott volna, amit Gábor írt pár napja, "ez már a vicc kategória", de épp nem éreztem viccesnek a helyzetet. Pláne, hogy tudtam, hogy még a célegyenes is 100 m. Aztán átadtam a váltóbotot... és nem ájultam el. Sőt, egész jól voltam, mondjuk fogalmam sem volt, milyen tempót jelent a 2:16-os 600, számolni meg azért nem volt erőm.
Aztán alig tértem magamhoz, mire Zoli beért, pláne, hogy ő ment, mint a golyó, így nem annyira bírtam követni, hogy végül tényleg megelőzött-e ő is egy embert és 5.-ek lettünk, vagy végül 6.-ak, de mint azt korábban vázoltam, nem ez volt a lényeg.
Aztán a futam után még eredményhirdetések voltak, Zoliék közben elcsorogtak, de odaadták a rajtszámaikat, hátha kisorsolják őket. Aztán az történt, hogy ÉN nyertem. A saját rajtszámommal. Korosztályonként 2 főt sorsoltak (rajtszámot pontosan), és a felnőtteknél enyém lett a második. Vagyis a legutolsó :) Nagyon boldogságos voltam, mert egy Ötpróbás hátizsákot sorsoltak ki nekem, ami tetszett már korábban is, csak bőven nem volt hozzá elég pontom az ötpróbán. Szóval most :) "Remek" sztárfotó is készült, remélem, azon is felállt az a hajtincsem, ami itthon hazaérkezésemkor igen, de hát én nem vagyok túl fotogén.
Viszont mindazonáltal kellemes délelőtt volt. Mostanában nem kívánok még egyszer ilyen távon indulni, de tapasztalásnak jó volt, és kellemes délelőttnek is. És ez a lényeg!