Ancsi futóblogja
Nemnoormális
A hétvégém megint programokban gazdag volt, így úgy voltam vele, hogy csak társas futáshoz van lelkierőm. Hűvösben!! Úgyhogy meg is beszéltem V42-vel egy futórandit, szombat hajnali 6 órára. Ügyeskislány! :) Próbáltam nem belegondolni, hogy minden OK-e nálam teljesen, mert ha felkelek futni, ahelyett, hogy aludnék, az nem nooormális (de már tudom, a sok egyedül-futástól ment el az eszem :)). Mindegy, futni jó, úgyhogy fussunk.
Jött is V42, szépen pontosan, ahogy szokott. Az eleje jól ment. Beálltunk egy 5:10-5:20 tempóra és nyomtuk. Persze én már jó régen futottam hosszú tempót, úgyhogy épp itt volt az ideje. A töltésen kocogtunk, kellemes idő volt, bár már 4-5 kili környékén csorgott rólam a víz. Persze pótoltuk. Ittunk, mosakodtunk a szokásos kútnál a tápéi buszfodrulónál, majd kinn a 23-as km-kőnél, majd vissza. Időnként leszakadoztam. Nem ment Gábor tempója. Sejtettem, hogy küzdős lesz, de hogy már az első felében visszafelé számoljam a kiliket, az nem volt vicces. Mindegy, V42 sem volt teljesen a TOP-on, mert nem annyira zavarta, ha néha be kellett lassulnia hozzám (neki 32,5km lett az össztáv), sőt egyszer engem küldött az élre, hogy diktáljam a tempót. Még meg is próbált "átverni", hogy gyorsítottam, de amikor rájöttem, hogy folyamatosan beszélek 3 perce akkor sejtettem, hogy megint belassultunk. Nem baj, V42 átvette a "vezetést", és én megint lemaradtam. De ekkor már közel jártunk a töltés széléhez, mondtam, hogy menjen, ha mehetnékje van, de nem ment előre nélkülem. Úgyhogy küzdöttem utána tovább :) Az én 17. km után búcsúztunk el, onnan már csak 1k volt hátra, onnan már csak laza kocogós levezetésre futotta(m).
1ó36p körül ért véget a projekt, vagyis 5:20 volt a tempó a 18 kilire. Mégis nagyhalál volt. Kicsit elfilóztam, hogy hogyan bírtam én már korábban 4:55-ö tempó körül félmaratont futni, de szombaton nem ment volna.
Szóval jó dolog ez a hajnali futás, de most egy időre elég volt belőle ez a 3, amit ebben a hónapban műveltem. Főleg mert ez a mostani olyan volt, amikor az volt a legjobb az egészben, amikor hazaértem. Az ilyet meg nem szeretem... Úgyhogy a héten ESTI örömfutások következnek. És hosszú lendületes tempót meg nem futok a Jabil 1/3 maratonig. Ott meg majd jól meglátom, mire is számíthatok a NIKE-n...
A hétre viszont tökjó kis ötleteim vannak. Egy lazafutós, egy váltakozós, egy fartlekes meg egy hegyifutós-kirándulós. Ez utóbbi persze csak megfelelő időjárás esetén...
Gyors hét
Hauanita
| 2006-07-27 21:17:28 |
1 hozzászólás
Úgy néz ki, ez már csak egy ilyen gyors hét lesz. A hétfői résztáv, és (igaz, az nem volt gyors) keddi erdő után ma egy lendületesebb nemolyanhosszút futottam. Egy kertvároskört futottam (5.5km) gyorsan. Aztán alig került 5 perc alá az átlag, és el is fáradtam a végére. Igaz, ami igaz, a kör közepén az a párszáz méteres földút-szakasz gyakorlatilag bokáig érő homok volt, nem könnyen futható. És az is igaz, ami igaz, hogy most, hogy így tét-nélkül futok, akár be is lassíthattam volna, de végig akartam futni. Jó néha küzdeni, piros fejjel hazaérni :) Előtte-utána pedig egy-egy 6:05-ös bemelegítő-levezető kilit kocogtam. Jó volt.
Hm. Sokakat foglalkoztat, ami most zajlik a topikon. Engem is, nyilván. Nem jól van ez így. Nekem is megmondta egy topiktárs tavaly, hogy azért futok, hogy beírhassam a topikra, pontosabban, hogy a "topiknak futok". És, hogy nem kell minden edzést beírni a topikra. Nagyon rosszul esett. Azóta hatszor meggondoltam egy-egy edzés után, hogy írjam vagy ne írjam? Írhatom vagy nem írhatom?? Ezért örülök különis ennek a futós blognak. Mert ez erről szól. Mert én szeretem leírni. Magamnak. Vagy olyanoknak, akik értik. Akik tudják mit jelent az, hogy "laza 10-es", hogy mi az, hogy 6 perces kilóméter. Hogy mit jelent minden este kimenni futni. Hogy milyen érzés utána.
Ezért szeretem a topikot, mert ott olyan emberek vannak, akik értik. És akik ismernek. Akik elmondhatják a véleményüket, ha akarják. Klassz kis közösség (volt???) ez. Kíváncsi leszek, mi lesz a sorsa a közeljövőben. De rossz úgy odamenni, hogy ki tudja belém kötnek-e valami olyanért, amit én nem is úgy gondoltam. Vagy csak úgy olvasni ezt az állandó huzavonát, az egyre gyakoribb parttalan vitákat, az egymás mellett időnként elbeszélő embereket.
Erdő, erdő, erdő
Na, ma meg erre vágytam. Egy jóóó kis laza, klassz levegőjű tétmentes futásra. És ez olyan volt. Kivitettem magam Sóstóra, és bevetettem magam az erdőbe.
Először oda mentem, ahol régebben futottam. Ott kb. 10-10:30 perc egy kör, olyan 1800m-nek szoktam számolni. Jó is lett volna, sok-sok futót láttam, tök fura volt, és élveztem a terepet, a hangulatot, de aztán egyre több szabadon-engedett kutya jelent meg, póráz nélkül, mégha gazdival is. Nem értem, hogy ha van egy törvény, akkor azt miért nem lehet betartani, betartatni. Hány "nembánt" kutya harapott már meg embert. Szeretem én az állatokat, de azt nem, amikor rohannak szembe.
Úgyhogy fogtam magam, és átmentem szembe a másik erdőrészbe 3 kör után. Ott egy 5 kilis köröm van, de most nem akartam végigfutni, csak úgy 20 percet. Az nyugisabb is volt. Szeretem az erdő csendjét, de legfőképpen az erdőillatot. Az mindig elvarázsol. Aztán a 20 percből lett vagy 23, vagyis ekkor úgy 9,5kilinél tarthattam, innen még 5,5k kocogás hazáig át a városon. De még az sem volt rossz. Este volt már, hűvös, és nem volt nagy forgalom.
Jól esett a futás, jó volt érezni, hogy harmonikusan mozgok (pedig kívülről biztos nem :), jó volt, hogy alig fáradtam el.
Érdekes a futásnak ez a sokszínűsége. Mert tegnap meg múlt héten az volt jó, hogy gyorsan futok. De erről még biztos írok majd sokat. Ugyanis én valószínűleg épp ezt a sokféleséget szerettem meg a futásban. Pedig mindenki azt hiszi, hogy a futás egy dögunalmas dolog. Hát, nem is!!
Azért résztáv...
Azért mert én ilyen frankón kitaláltam, hogy majd kevesebbet futok, azért már csak nem futottam 3 napja, és azért a lelkemnek hiányzott. Igaz, az edzéstervemet kidobáltam a francba, és kitaláltam, mit szeretnék: résztávozni. Úgyis úgy élveztem a múltkori váltakozót, a gyors kiliket, és most is valami gyorsabb tempóra vágytam.
Tökjó idő volt. Befelhősödött kicsit, elment a nap. Hideg nem lett ugyan, de sokat jelentett, hogy nem tűz a fejemre, meg így hamarabb is el tudtam indulni.
A bemelegítés és a levezetés olyan 13:30-50 között ment (ezt olyan 2.25-re tippeltem, ebből kettő az 4.5km), itt nyilván nem siettem. A gyors körök meg: 4:51, 4:41, 4:33, 4:25, 4:23, 4:17. Az első 4-et még élveztem. Folyamatosan gyorsultam, de még volt bennem tartalék. Aztán a végére lüktetett a fejem, és a lelkesedés is csökkent némileg. Nem jó nekem túl gyakran 4:20-on belül futni. Úgy fejben. De persze ki tudja... Lényeg, hogy kellemesen elfáradtam. Kezdem kicsit átlátni a hetet is, úgy néz ki, minden családi programok ellenére olyan 4 futás és kb. 50 kili fog beleférni.
Felemás élmények
Hauanita
| 2006-07-24 00:08:39 |
4 hozzászólás
Szóval voltam a Balatonon.
Jó volt, kipihentem, kinyaraltam magam, de erről nem itt elmélkedek.
Futni viszont nem sikerült annyit, mint terveztem :((
Szerda este még friss voltam. Megérkezés és kis pihi után vidáman indultam az Ábrahámhegy-Kékkút-Kővágóörs-Révfülöp-Ábrahámhegy körre. Jól ment, jól esett, volt benne kis szint is, és jó iramban haladtam.
Csütörtök pihi, így is terveztem.
Pénteken túráztam. Jó sokat. Persze a jelzés elég hosszú szakaszon műúton vitt. Mindegy, elfáradtam, de azért lefutottam az Ábrahámhegy-Badacsonyörs oda-visszát. Eszemben sem volt fartlekezni. Nem vágyott rá a lelkem. Mellesleg Ábrahámhegyen épp csatornázás van, és az "alsó út", ami helyettesíti a községben a bringautat, fel volt dúrva. És ahol elvégezték a melót, mindenféle zúzalékkal fedték be a helyét, ami tök egyenetlenné és futhatatlanná tette a terepet. Szóval nem volt az Igazi.
Aztán terveztem egy olyat, hogy felülök a vonatra, elmegyek Zánkáig és onnan a Köveskál-Szentbékkálla-Mindszentkálla-Kékkút irányon át kocogok vissza Ábrahámhegyre. Szombat estére terveztem, de bejelzett a sípcsontom. Konkrétan menni se volt jó, de azért lelkesen hűtöttem a Balatonban (az jó volt :-), +Fastum gél +jegelés. Ez azért nagyjából hatott, de nem vitt rá a lélek a hajnali verzióra. Tudom, hogy papír vagyok, de nyaraláskor kinek van kedve 4-kor kelni, csak, hogy futhasson?? És egy nyaraláson mennyivel jobb a parton lógni. Úgyhogy a parton lógtam.
És arra jöttem rá, hogy megint az frusztrál, hogy időnként nehéz belesakkozni az életembe a futást.
Amikor elkezdtem, azért (is) volt jó, mert kitöltött egy halom szabadidőmet. Sokat ad(ott) a futás: rendszeres mozgást, jó lábakat (!! :), picit nagyobb önbizalmat, nagy felismeréseket, társaságokat, és rengeteg élményt. Mindezenközben azonban a prioritása olyan szintre nőtt, hogy az edzéseket gyakran helyezem mindenfajta más szórakozás elé. De nem akarom, hogy emiatt ne tudjak eljárni színházba, moziba menni, barátokkal találkozni, vagy ne tudjam kialudni magam. Nem szeretek szenvedni a tűző napon, az ömlő esőben, és csúszkálni a jégen. A hétköznapokban pedig -ha elég sokat edzek- akkor nem marad időm semmi másra a munka, az utazás, a magánórák, a háztartás és a futás mellett, és így nagyon egysíkúvá válik az életem.
Úgyhogy most megint el vagyok bizonytalanodva. Most azt gondoltam ki, hogy visszaveszek egy kicsit a heti edzések számából (5-ről olyan 3-4-re) és a km-ekből (60-70-ről 30-40-re). De a versenyekről, a jó programokról, utazásokról nem szeretnék lemondani. Legfeljebb kicsit lassabb leszek. Az meg nem olyan nagy katasztrófa. De abbahagyni meg semmiképp sem szeretném. Az fel sem merül... Na, de majd látom. Bár egyelőre azt sem tudom, hogy alakul a hetem...
Hauanita
| 2006-07-18 21:54:26 |
1 hozzászólás
Húúú, ma ritkajó-nagyonszupert futottam :) Sokszor szoktam jól érezni magam futás közben, de ez a mai azokon is túltett! Igazi adrenalin-endorfin bomba volt :)
Mára azt találtam ki, hogy futok 11 kilit úgy, hogy minden páratlanadik km laza, minden párosadik pedig gyors. Hogy ne legyen egyszerű, a gyors még fokozódjon is, mondjuk olyan: 5:00-4:50-4:40-4:30-4:20. Na azért a végét már nem hittem el.
Elindultam. Már nem sok napfény volt a házak között. Az első kör kellemesen telt, feltérképeztem a terepet. Semmi nem változott tavaly óta, idén meg nem futottam még ezt az 1 kilis kört, mert nem annyira szeretem a körözést. Persze más, amikor van benne műsor. Olyankor a futópadot is tökjól viselem...
Szóval elindultam. A laza kör megvolt 5:42 alatt, és kiadtam az utasítást kis testemnek, hogy még óvatosan, 5 percesben. Tudod, amiben egy félmaratont is le bírsz futni. Jó. Mentem, lendületesen, éreztem, hogy visszafogom magam, van még tartalék bőven. 4:46. Áááááá :)
Ilyenkor csak azt nem szeretem, hogy végig kell gondolni a hogyan továbbot. Ha gyorsulni akarok belőle, akkor megkattanok a végére, ha meg nem, akkor nem egyenletes. Mindenesetre a laza 5:50 alatt kitaláltam, hogy akkor egy hasonlót. Jó: érzés ugyanaz, fék. Vagy gáz? Nemtom, lesz, ami lesz: 4:45. Jó. Ügyes kislány, megy ez. No, akkor most már lehet egy hajszállal gyorsabban. 4:34. Mondom, egy hajszállal!!! Még van 2 gyors kör, és nem akarok árokparton kikötni. Nem vagyok én Tapír :) Nyúlnak az árnyékok. Jól esnek a regeneráló 5:50-es körök. Na jó, akkor megint egy hajszállal gyorsabban: érzem, hogy lendületesen futok, érzem, hogy még mindig van benne egy pici, de élvezem, hogy tökjól megy. Páran már hülyének néznek az utcában, hogy körözök, mint egy mérgezett egér, de nem bánom. 4:29. Na, ez az, valami ilyesmire gondoltam. Az uccsó gyors előtti laza, amolyan fejbéli ráhangolódás. Hogy most majd mindent bele, lefelé a lejtőn is, meg a kör elejétől, de azért semmiképp sem lesérülni. Annyit nem ér. És megyek: zúzok, amint bírok, érzem, hogy húzok a karjaimmal is, a lájtos kis emelkedő sem jelent gondot, még mindig bírom, és ez tökjó. Azért igyekszem kifutni magam a végére: 4:17. Tökjó :) Igaz futottam már ettől gyorsabb kilit, ha nem is túl sokszor, de most ez kit érdekel? :) Megállok egy kicsit kilihegem magam, majd lekocogom a záró laza kört. Vigyorog a fejem, élvezem az esti vidéki illatokat, és jól érzem magam. Tudom, hogy ezért az érzésért csinálom. Semmi másért :)
Most elballagok kicsit a Balaton-partra. De lesz nálam futócucc, és tervezek 2 amolyan futókirándulás-féleséget a hegyekben meg egy 8 kilis fartleket a bringaúton. Szerintem lesznek élményeim, ha hazaértem.
Funkcionális futás
Na, ilyet még nem csináltam az elmúlt röpke 4 év alatt. Igaz, olvastam már ilyenről a topikon iSTVánnál többször is, meg mintha Hiver is írt volna hasonlót.
Azt csináltam ugyanis, hogy a mai futóedzésemet összekombináltam a balatoni vonatjegyem megvásárlásával. A vasútállomás ide 25 perc gyalog, vagy baromi körülményes és talán még hosszabb tömegközlekedéssel. Közvetlen busz egy nap tán 4-5-ször jár, a közeli Gumigyár munkarendjéhez igazodva. Ami kevéssé igazodik az én életrendemhez :-)
Szóval kikocogtam. Nem esett most megint annyira jól, sütött a nap, meg annyira éreztem jól magam. De alig több, mint 11 perc alatt kiértem. Megvettem a jegyet, és tökugyanennyi idő alatt vissza. Tudtam, hogy tempóm közelebb van a 6 perces tempóhoz, így ez még csak olyan 2×1,8km, úgyhogy rátettem még egy 1,4-es utca-kört. Így lett 5 kili saccperkb. 6-ot terveztem, de nagyon ügyesen meggyőztem magam arról, hogy egyetlen őszi tervem sem egy laza futás utolsó km-én fog múlni :-)
Ha valaki 18-20 fokos időre, borult égre vágyik időnként szemerkélő esővel, és egy kis lájtos szellővel, az sürgősen induljon el északkelet-Magyarország felé. Ami engem illet, én vissza akarom kapni a jóidőmet :))
Viszont semmi gondot nem okozott késő délelőtt, dél körül futni ilyen körülmények között. Futásra ugyanis optimális idő volt. Úgyhogy el is szaladtam az erdő túlszéléig, majd haza, és ezzel a pihiheti hosszúm (16km) meg is volt. És jólesett. Főleg az erdőben, ahol aztán igazán élvezni lehetett a környezet adta lehetőségeket: az oxigéndús levegőt, csendet, nyugalmat, szuperklassz futóterepet. Sőt. Még a kutyások is megfogták a kutyát, mikor elkocogtam mellettük, senki nem próbált meggyőzni arról, hogy ez itt a kutyasétáltató. (mint múlt héten Szegeden a töltésen...)
Szóval jó volt. Azért pedig különösen, mert hét közepén már épp azon filóztam, hogy abbahagyom futókarrieremet, kidobálom futócuccaimat, és a nyár további részét a TV előtt töltöm chipset és csokit majszolva :) Csak mert csütörtökön nem ment. És nem értettem, miért. Elindultam egy laza 11 kilire, és kiszálltam a felénél. Nem vittek a lábaim, szúrt az oldalam, motiváltlan voltam, kedvtelen, és egyáltalán.Aztán meggyőztem magam, hogy most jön ki rajtam az elmúlt 3 hét összes fáradtsága. A srácok meggyőztek, hogy csak annyi a bajom, hogy ők hiányoznak :) Kitaláltam, hogy az erdő felé futom a hosszút, és elolvastam Zilaci "nincs kedvem futni" c. alkotását. És már tegnap is jól ment. És ma is. :) Huh, még jó, hogy nem dobáltam ki a futócuccomat :))