Öt és fél év után ismét versenykörülmények között futottam félmaratont, ezúttal Mórahalmon a Rotary szervezésében.

Az időtől kár volt parázni, nem hogy nem esett, de egy darabig felhő sem volt az égen. Azért ezúton csókoltatom az Időkép meteorológusait, akik még szerda magasságában is országos esőt vízionáltak mára...

Ki is értünk, szép rendben fel is vettük a rajtcsomagot, amikor is ért a megdöbbenés: póló nem volt benne. Tökre elfelejtettem, hogy azért +2000-et kellett volna fizetni. Na, de mivel megtetszett, kérdeztem, így utólag esetleg lehet-e szerezni, elviekben felírták a telszámomat, hogy majd visszahívnak. Mondjuk közben leesett, hogy ami nekem annyira tetszik, az a férfi fazon, a nőihez meg nagyon hasonlóm van is a Decathlonból (ami amúgy szponzor volt, de milyen szponzor az, amely kifizetteti a pólót??). Na, mindegy, vagy lesz felsőm (mert végülis nem is póló) vagy nem. Mindegy.

A szervezés amúgy teljesen rendben lett volna, csak az időbeosztással volt némi gondom. Egyrészről nem teljesen tartottam etikusnak, hogy a héten módosították a rajt időpontokat, tehát kvázi a versenykiírást, csak azért nem húztam fel magam, mivel engem kivittek kocsival és nem is emlékeztem, hogy eredetileg fél órával később lett volna, nem is zavart. Viszont a program meg csúszott - szimpla emberi hanyagságból, már simán ott voltunk, amikor elkezdték összeszerelni a rendszert - vagyis a végére majdnem akkor indultunk, mint az eredeti versenykiírás szerint. Ez csak abból a szempontból lehetett fontos, hogy az ember verseny előtt, mikor, mennyit eszik, lehet, én is ettem volna még, ha tudom, hogy később rajtolunk, még szerencse, hogy amúgy egy fél csomag ropiból lefutok egy maratont, így ma reggel is elég volt egy muffin, végülis nem kellett a kettő.

Nagy nehezen elindultunk. Mondjuk az útvonalat nem ismertem előre, de annyit sikerült kinyomozni, hogy egy oda-visszás verseny lesz, nem körözgetős. Ok, menjünk. Mentünk is és mentünk és mentünk, de km-tábla az nem volt. Na, gondoltam magamban, így jó tempót belőni. Felmerült bennem, hogy talán ilyenkor lehet hasznos a pulzusmérő óra, de én a saját érzéseimre hagyatkoztam, és hát 5 és fél év kihagyás ide vagy oda azért van versenyrutinom: nagyjából tudtam, milyen a szokásos versenyérzés, amikor megyek egész gyorsan, de azért nem tépem szét magam. Két félelmem volt: hogy elfogyok a közepére ("azért elég karcsú lett a készülés"), a másik pedig, hogy hiába nyomom, mint süket a csengőt, kiderül, hogy "csak" 5:40-ben megyek. Nem, nem derogál az 5:40, de azért az nekem általában nem egy küdzős tempó, most meg tényleg igyekeztem. 
Amúgy a hirtelen jött melegre is nehéz volt készülni, és láttam, ez nem csak nekem okozott fejtörést, és talán én túl is öltöztem kicsit, de nem baj. Alulról a legkedvencebb, 3/4-es pirosas gatyám volt rajtam, az már eleve jóóóó ómennek bizonyult számomra. :)

Ha már a tempó figyeléssel és számolgatással nem kellett törődnöm, gondoltam, csak futok gondtalanul. Mondjuk a versenytempó (bármi is legyen az) fenntartása járt némi koncentrációval, de azért el lehetett (volna) mélyülni a tájban. Ezeket már csak különféle hanghatások színesítették. Előbb egy szerb (evezős?) csapat futott hangos ordibálások közepette, már csak a cigit meg a sört hiányoltam a kezükből a stílushoz. Szerencsére ők lemaradtak úgy 2-3 km tájékán, bár a fordítónál visszaelőztek, igyekeztem is hallótávolságon kívül követni őket.
Maaajd egy másik sporttárs futott egy darabon a tempómban, aki csak hangos huh, huh, huuuuuh hanghatásokkal megspékelt légzéstechnikával haladt, nálam végül - szerencsére - lassabban. Tök zavaró volt ám, amíg kerülgettük egymást...
Amikor már semmilyen hanghatás nem zavart, na akkor jöttek a szagok. A trágyáé konkrétan. Szerintem egy jó 3 km-en keresztül (ja, oda és vissza is!) élvezhettük a szétszórt trágya jellegzetes szagát, de azt gondoltam magam, "Ancsi, akinek derogál nagyvárosban ftni, az csak ne fintorogjon, ha megcsapja a trágyaszag!")

Amikor végre ez is elmúlt, a 10,5 km-esek fordítójánál átmentünk egy autóút melletti bicikliútra (mondjuk mellettünk szerencsére nem volt komoly forgalom), akkor hirtelen (mondjuk visszaúon úgy éreztem, nem volt ez olyan hirtelen!) megpillantottam egy km-követ. Gyorsan bele is mértem a tempómba és azt láttam, hogy 5:17. Majd gyorsan még kettő km-et lemértem, 5:15 és 5:20 lett. Tekintve a csúnya-gonosz szembeszelet, kicsit sem voltam elégedetlen. Nem beszélve arról, hogy PONT ilyet terveztem :)

Örökkévalóságnak tűnt, mire kiértünk a fordítóhoz (ahol amúgy 11,5 körül lehettünk, mert korábban volt egy kb 1-1 km-es kitérő), de innen legalább tudtam, hogy mennyi van hátra. K sok. Pedig nem, valahogy visszafelé gyorsabban telt az idő, fogytak szépen a km-ek, csak úgy 5 km-rel a vége előtt döbbenten futottam össze Zolival (aki nálam bő 20 perccel jobb eredményt tervezett), evett-ivott, épp csak nem mulatott, de ahhoz valszeg nem volt kedve, mert beállt a jobb vádlija és invitálásomra sem tartott velem.

Az utolsó rész volt csak új még, mert nem teljesen arra futottunk be, mint amerre elindultunk, és a végén szintén volt egy rész, ami hosszúnak tűnt, én pedig csak idő alapján tudtam tájékozódni, de ismeretlen szakaszon azzal nem értem semmit, mert 1:48-kor tőlem éppúgy lehetett vissza 3 perc, mint 13. 

Kitartó olvasóimnak elárulom: beértem. Az edzésnaplómból már elspoilerezhettétek magatoknak, hogy mindez 1:51:19 magasságában történhetett, amivel fenemód eégedett voltam és vagyok is. Azért persze elfáradtam, mert így utólag belegondolva, marhára fegyelmezetten futottam ám végig, akkor sem punnyadtam bele a tempóba, amikor a körülöttem futók igen, sokat előztem, próbáltam a saját egyenletes tempómat tartani, pusztán érzésre.

Szóval lehet, a készülés karcsú volt, de szerintem a fontos az, hogy van önismeretem és tudom, mennyi energiabefektetésből mire lehetek képes. Nem tűztem ki magam elé irreális célokat, amit pedig igen, azt tudtam teljesíteni. És ahogy korábban is írtam, a mai futás csak hab a tortán, pont az i-re, mert ennek az egésznek a lényege az elmúlt 6-8 hetes ráhangolódás volt, a rendszeres, illetve legalábbis a megelőző időszaknál rendszeresebb edzések. Hogy rávettem magam, hogy olyankor is menjek ki, amikor a hátam közepére sem kívántam, hogy kimenjek, hogy bár volt, hogy nehezebben indultam el, mégis a végére örömmel fejeztem be a futást és volt sok jó, jóleső, kellemes futás, ami nagy élmény volt, és enélkül a cél nélkül nem biztos, hogy így csináltam volna. És ez jó dolog.

Most viszont megint lazulósabb időszak következik, de azért - többnyire - törekszem a rendszerességre, ami karácsony tájt úgyis megdől majd. De februártól ismét elkezdem komolyabban számonkérni magamon az edzéseket és keresek majd egy jóvágású május eleji-közepi 10km-s versenyt, ahol 48 perc alá kerülhetnék. :)

Addig viszont kicsit becsukom a naplót. Köszönöm mindenkinek, aki velem volt az elmúlt hat hétben és még inkább, ha buzdított is kicsit. :) Fussatok Ti is, mert jóóó :)