Az utolsó másfél hétben az utolsó simításokat végeztem "igencsak karcsú" felkészülésemen :)

A múlt hétre az volt a terv, hogy mindegyik edzésben legyen valami gyors tempó. Érzem én, hogy nem feltétlenül jól volt ez így, de azt is, hogy ha hat hét kb a felkészülés, akkor nehezen válik el az alapozós és gyorsítós rész. De mindegy. Végülis volt minden és majd lesz valahogy.

Az időjárás ismét nem fogadott kegyeibe. A szerdai, hosszabb iramjátékos szakaszokat tartalmazó edzés után azonban hibátlanul kiszurkoltam, hogy a csütörtöki, régóta tervezett résztávozós napomon ne essen az eső. Hát erre csütörtök délelőtt nem bevertem a térdem??? Nem vészesen, csak épp annyira, hogy egy ponton folyamatosan nyilalljon. Mivel napközben folyamatosan állok, jövök, megyek, téblábolok a tábla előtt, nem is annyira volt feltűnő a fájdalom, de amikor leültem dolgozatot iratni, az utána következő 1-1,5 óra elég durva volt. Volt olyan szünet, amikor nem tudtam lemenni csak féllábazva a lépcsőn, a jobb lábam folyamatosan belenyilallt minden foknál. Hurrá, ennyit a résztávról - gondoltam és szinte lemondtam róla. Aztán mivel mozgatásra jobb lett, úgy döntöttem, mégis megcsinálom az edzést.
Futás közben nem volt zavaró a fájdalom (meg rákentem egy kis Flectort, de szerintem annyira annak nem éreztem a hatását), hadd szóljon. Gyakorlatilag zavaró fájdalom nélkül lement az első három gyors kör 4:50 (+/- 1 mp) tempóval, majd az utolsó már az egyre sűrűsödő sötétségben 4:55 lett. Mivel 4:45-5:00 közé terveztem a tempót, elégedetten pipáltam ki az edzést... miközben hazakocogtam, képzeletben vállon is veregettem magam. Aztán már csak fürdés után estem kétségbe, amikor konkrétan alig bírtam megemelni a lábam. Szerencsére másnapra elmúlt a vész, de necces helyzet volt.

Szombatra terveztem a 4 km tempófutás 5:20-ban c. produkciót - 14-5 km futásba ágyazva. Ömlött is az eső egész nap, én meg esőben nem futok, mert az nem jelent jót az álmoskönyvek szerint... Vagy legalábbis gyűlölök esőben futni. Márpedig nekem a sport arról szól, hogy örömmel csináljam, de így legalább egy súlyzózás megvolt aznap.
Vasárnap - hajnali 8-kor! - Zoli rámírt, hogy mikor lennék hajlandó legkorábban futni. A tervezett 11-ből engedtem neki 1 órát, majd még lealkudott felet, úgyhogy fél 10-kor mentünk, de a) legalább nem egyedül futottam, b) kimentünk a déli töltésre, azt meg úúúúgy szeretem, ráadásul ott vannak 100 méterenként jelzések és lehet időt, távot meg mindenfélét mérni. Mikor vázoltam a 4 km tempós tervemet, Zoli is jelezte, hogy karcsúnak találja (kapjátok be!, nekem akkor is elég lesz), úgyhogy ő ment kifelé 2,5-öt, meg vissza 3-at, egészségére. Én a tervezett 4-nél maradtam, gondosan mantrázva, hogy 6 nap múlva célverseny !!! És nem akarok fáradtan odamenni, végülis ezzel szivattam meg magamat tavasszal a 10-esen, amikor a vasárnapi verseny előtti keddi 5 km tempó résztávja gyorsabb lett, mint a verseny első 5-öse. Meg hát, ha már eddig ilyen karcsún edzettem, nem most fogom megváltani a világot. Amúgy jól ment a tempó, csak kicsit éreztem gyorsnak, de gondolom, ezt részben a veszett oldalszél is okozhatta. Ha nem, az szombaton kiderül, bármikor be tudom húzni a féket, ha úgy esik jól.

Délután úszni is mentünk :) Mondjuk, amikor Zoli felvetette, akkor nem vágytam rá úgy igazán, és az erős szélben csak azt tudtam vizionálni, hogy a tanmedencében úszok, és be is vált a terv, alig voltak ott, nagyjából végig saját sávom volt és 32 fokos vizem. Szinte meleg(em) is volt, de annyira nem bántam. Kimozogtam magam vasárnap, ez pedig úgy hétkezdés előtt nem szokott rossz lenni...

A hét már a regenerációé volt, nem is volt vele gond, bár pár fokkal enyhébb időt még el tudnék viselni, de majd elviekben szombaton már az lesz. Remélem, nem esik az eső, különben nem futok. Ezt kicsit sajnálnám, mert a) kifizettem rá egy valag lóvét, b) szép a pólója, már csak abban kell reménykedni, hogy az S-es méret nem lesz állati nagy, c) azért mégiscsak végigedzettem 6+ hetet, jó lenne látni, milyen formában vagyok. Ugyanakkor szakadó eső estén gátlástalanul fordulnék a másik oldalamra szombaton és ezt az elmúlt 6+ hetet nem veszi már el tőlem senki. Volt benne egy csomó jó futás, volt, amikor rá kellett beszélnem magam, hogy kimenjek, sok olyan edzés, amit egyébként nem csináltam volna meg, mégis nagy élményt okozott. Erősödtem, jól éreztem/érzem magam, és igazából ez számít.

Az is jó ómen, hogy már nagyon várom, hogy kiderüljön, rendeznek-e jövőre Szeged félmaratont, illetve azon belül 10 km-t. Mert tökre várom, hogy felkészüljek egy 48 percen belüli 10 km-s futásra, de azt február közepétől tervezem. Januárban jó lenne majd visszaállni a heti 3 futásokra, február közepétől nyújtani a távokat, április elejétől pedig gyorsítani. És akkor már majd a tavasz jön, jóóó lesz !!

Amikor a múltkor megkaptam azt a beszólást, elgondolkodtam azon, hogy miért is írom én ezt a blogot, ha ennyire keveset futok. Aztán rájöttem: mert legutóbb 5 és fél éve indultam félmaratoni versenyen, vagyis ez most nekem esemény. És fontos, mert motivál, és mert valami picit előrebillent. Minden karcsúság ellenére is. De ez nincs benne a számokban. Mert a futás igazából nem a számokról szól.