Kimentem ma futni a Ligetbe. Ez önmagában nem olyan váratlan fordulata az életemnek, de aztán összefutottam pár ismerőssel, és tökjó kis másfél óra lett belőle.
Kikocogtam ugyanis a Ligetbe, ahol egyik magyar szakos kollégámmal futottam össze. Csak lestem, hogy mit keres itt, mikor Ő ott lakik, bár tudom, hogy vannak itteni kötődései. Elintézett valamit a városban, ő is összefutott jópár ismerőssel, aztán relaxált egyet a Ligetben. Élő egyenesben tekinthette meg az edzésemet, mondjuk hál'Isten, csak a lazább szakaszát, úgyhogy nem is égtem nagyon :)
Aztán míg Hanira vártam, az ex-koleszigazgatóm elegyedett velem szóba. Éppen vázolta, hogy a srácnak, akit edz, 8 db 1:30-on belüli 500-at kell futnia, én meg közöltem, hogy megelégszek 4 db 2:15-össel. Ezen fennakadt kissé (de most mit tegyek: van aki tud futni, én meg csak szeretek), meg hogy bemelegítettem-e rendesen. Mondjuk kikocogtam itthonról, nekem az a bemelegítés, gimnasztikázni viszont kizárt, hogy rábeszélhető legyek szép szóval. Mindegy, megjött közben Hani, aki 4 db ezrest tervezett.
Kis navían azt gondoltam, hogy majd én futom vele a felét. Hahaha. A felének a fele se ment teljesen Hani tempójában, már a 173. méternél már úgy lefeküdtem volna egyet pihenni, de azért lemaradva bár, de végigfutottam az 500-ast, 2 percen belül (1:58-9-ek lettek). Jééé, ilyet én eddig csak utolsónak, lesz még ebből nagy halál, gondoltam, de mire a relaxáló kollégáig értem, már-már őszinte volt az arcomon a mosoly. Azért nem nyírom én magamat, ez nem arról szól.
Ezt a kört beszoroztuk 4-gyel. Hani szórta a 4 percen belüli ezreket, én meg 500/500-aztam. Jó volt, élveztem.
Aztán eljövetben még odaültem kollégához és dumáltunk egyet. Mesélte, milyen vitakultúra-fejlesztő órát tervezett holnapra az osztályomnak, nagyon tetszett!! Meg még beszélgettünk, csak úgy. Jó volt ott ülni, szinte kötetlenül, csak úgy, a ligetben, még ha csak negyedórát is. Csak aztán már elkezdett vadul sötétedni - elszomorító, hogy este 7 körül már sötétedik, pedig olyan, de olyan csodagyönyörű ősz van, mint már nagyon rég nem volt!! - és elkezdtem fázni is az átizzadt pólómban, úgyhogy hazakocogtam.
Szeretem ezeket a békés hétköznapokat.