Evita után szabadon :)

Evita őszi beírása után az én csőrömet is piszkálni kezdte, hogy mit is tudok 12 perc akatt produkálni, így aztán a héten megkerestem tesiszakos kollégámat, hogy tervez-e Coopert valamelyik általam is tanított osztállyal, akik közé beállhatnék. Tervezett, és a mai duplalyukas órám optimálisnak tűnt a Nagy Terv lebonyolítására!!

Első körben az első lyukas órában elmentem kocogni egy félórát. Már ezzel kivívtam a tanári figyelmét (meg a velem összefutó kölkekét :), hogy csak úgy elkocogok az Üveghegyen Tescón is túl, meg vissza, és ez még csak a bemelegítés volt. Amúgyis vannak furcsa tapasztalataim tesiórás bemelegítés kapcsán, gondoltam, az a biztos, ha magam helyezem magam üzemi hőfokra.
Klassz idő volt. Picit enyhébb, mint az előző napok melege, gyenge szellős, borultkás bár aztán kisütött a nap, meg kicsit fülledt. Az utóbbi kettő bár nem volt optimális, annyira nem zavart.

Melegítés után bementem a suliba szünetre, majd leballagtam a tesiteremhez. A gyerekek néztek, mit akarok, de aztán beletörődtek, hogy megyek én is :o) Meg volt nyafi, hogy mennyit kell futni, meg ilyenek. Jóó, nem felefjettem még el én sem azokat a Coopereket, meg hídköröket (3km/18-20 perc), amik után elhatároztam, hogy SOHA, de soha többé, és amelyek után évekig módszeresen be is tartottam a fogadalmamat. Kondiztam, úsztam, de futni nem. Most meg furcsa volt, hogy mi a hiszti röpke 12 perctől. Pedig mondom, tudomén, milyen hosszú tud lenni 12 perc. Főleg az első 12.

Kinn bemelegítéssel keztdük: volt bokakörzés, combkörzés, meg az emeld fel a lábadat az oldalközéptartásban tartott kezedig. Csak két gondom volt: én nagyjából térdmagasságig bírom felemelni a lábam ebben a szituban, meghogy nem kívántam kifejezetten lesérülni futás előtt. Sebaj. Aztán jött helyben futás, meg magas sarok meg térd (nézd meg, Tanárnő milyen rendesen csinálja -hehe:), meg ilyen meg olyan szökdécselés. A pulzusom amúgy a maxot kezdte közelíteni, de én csöndben maradtam.
Aztán mentünk. Szerényen beálltam hátra, nem tudván, mire számítsak, de tényleg. Na, kikeveredni nem bírtam közöttük, úgyhogy inkább nagyívben kerültem, és az élre törtem. Páran próbáltak jönni velem, de aztán full egyedül maradtam, illetve azt hallottam, hogy valaki van mögöttem. A Nagy Titkos Terv arról szólt, hogy egyenletes 1:50-es köröket futok, az kb reális (4:25 tempó nemegész 3 kilin át nem gond), ennek örömére nyilván beleszaladtam. 1:45-ökkel kezdtem, két ilyen gyors kör is volt, aztán a szervezetem csak ráállt az 1:50-ekre! Egyszercsak azonban -már körözgettem lefelé embereket, szóval a 3. vagy 4 körben lehetett- Bence megelőzött. Jééé, Te mondom egy körben vagy velem?? Ja. Pedig az elején Ő szólt be, hogy "Lehet, hogy Tanárnő lefut, de fekve én nyomok többet! :)" - nem tiltakoztam. Most kicsit hergelt ugyan, hogy csak úgy elment, pedig azt a halom vizilabdás izmot cipelni sem lehet könnyű 4:20 körüli tempóban, de sebaj. Bence nemelég, hogy elment, lassan távolodott. Sebaj, mert a körök meg gyűltek szépen. 1:45-3:29-5:17-7:02-8:50 (2k)-10:40- és innen volt izgalmas, hisz tudtam, hogy 12 perc alatt 6 kört tudok, 7-et viszont már nem. Aztán az utolsó egyenesben voltam már, amikor letelt a 12 perc. Saccperkábé 70-80 m kellett volna még az uccsó körből. :) Úgyhogy olyan 2730 m-t könyveltem el, és örül neki a fejem. :))

Aztán levezetésként én még kocogtam pár kört, néztek is a gyerekek, hogy mi bajom van :)), meg az én 3. köröm után még a gyerekek is vissza lettek "zavarva" egy levezetőkörre, így én a végén 1600-zal zártam. Mindennel együtt meg olyan 9,3 kilivel. De jó volt :) Én élveztem. :))

Aztán még a matekórát is, amit nekik tartottam. De most legalább tudtam, miért olyan kis piros a fejük. De nem baj, az enyém is az volt :))