Ma Hgabo írt SMS-t délután, épp mikor hazafelé tartottam hullafáradtan a suliból. Nem volt vicces megtartani 6 órát, főleg, hogy én végig állom az órákat. Ez ilyenkor ősszel ki szokott ütni, cserébe viszont a lelkesedés és a gazdag őszi program továbbvisz. Most is.
Szóval Gabó futni invitált, állítólag lassan, Tisza-parton. Mára viszont nem terveztem futást. Két választásom volt: itthon punnyadni egyedül a TV előtt, vagy elmenni kocogni a srácokkal, így nem csoda, hogy azt írták vissza az ujjaim (a Hangok diktálták, amik irányítanak ;-D), hogy ott leszek.
És ott voltam. Fél 8-kor a Kavicsnál. Gabó már ott ült egy padon, Robi megint hajszálpontosan jött (ugye ma lassan futunk??), majd Zoli is becsatlakozott (jaj, gyerekek, én rá se készültem erre a futásra, épp, hogy beestem otthonra, már jönni is kellett). Úgyhogy lazán futottunk. Beszélgetősen, kocogósan, a teliholdas, egyre sötétebb estében. Sokan voltak az utcákon, fiatalok, bringások, kocogók, futók, és nagyon, nagyon kellemes volt a levegő. Teljesen kikapcsolódtam, ami nagyon jól esett.
Asszem, most erre van szükségem. Hogy ne tervezgessek, hanem menjek, amikor hívnak, vagy amikor jólesik. Hogy ne számolgassam a km-eket, majd kialakulnak. Mellesleg azért kezdem átlátni a káoszt meg a heti beosztásomat, és azt is, hogy így estékbe nyúlóan fogok tudni edzeni a srácokkal hétköznaponként legalább kétszer. Jó is lesz ez.
Viszont holnap nem futok, ha jönnék, szóljatok rám :), majd pénteken talán egy 4,5-ös Petőfitelep vagy max egy 6-os Tápé kör és szombaton a dupla buli. :)