Szenvedtem itt a múltkor motivációhiányban. Bezzeg ma... :) 

Már rajtam volt a futócucc, és épp az ajtó felé indultam, mikor megcsörrent a telefonom. Affranc, gondoltam, máskor le szoktam némítani, de így még visszaléptem. A kijelzőn "V42 515" világított.
-Csak azt akartam mondani, hogy így last minute, közös futást szervezünk, Hgabo épp most hívja Zolit - mondja Gábor, majd sorolja a paramétereket.
-De én mára mást terveztem - kezdem bizonytalanul, de fejben már osztok-szorzok.
Majd körbehívom a srácokat, ki-mit-merre-mennyit, rábeszélem Zolit, aki szintén mást tervezett, és közben körvonalazódik, kihez mikor hogy kapcsolódjak be, hogy úgy 50 percet fussak. Lehet lendületesen, gondolom, de 5 percen belül nem kéne...

Mikor elindulok, fantaszikusan szép az ég alja, ahogy a felhők között narancssárgán megy le a nap. A hűvös idő és a gyors sötétedés azonban már az őszt idézi. Ahogy kocogok a Tisza-parton még futótársam is akadna, de nem reagálom le a kétes szándékú srácot, szememmel már V42-éket keresem. Nem érek el a hídig, mikor szembe jön egy naagy, zajos csapat :) Az én embereim. 5-en vannak: V42, Zoli, haverja Robi, Zoli felesége Anikó és az ő barátnője Zsuzsi. Anikó és Zsuzsi kocog elöl, ez megnyugtat, ők kellemes tempót futnak, jólesőt, de 6 percen belül, beszélgetve. Jó a hangulat, megcsodáljuk V42 helsinki pólóját, beszélgetünk. Hamarosan becsatlakozik Hgabo, immáron 7-en kocogunk tovább. Szép :) A lányok néhány száz méter múlva lecsatlakoznak, mi pedig Tápét célozzuk be.

Előreengednek a srácok, én diktálom az iramot, kicsit próbálok gyorsítani, hogy nemár miattam kelljen kiugróan lassú tempüt vésni az edzésnaplójukba :o), de foggalmam sincs mit futunk. Jólesik, és kész. A sötét utcákon a srácok incselkednek, versengenek, ki fusson mellettem, mögöttem. Lököttek :) De aranyosak!! :) Közben Hgabo Őriszentpéter környéki futásairól mesél, bízom benne, ír a topikra is pár sort az élményeiből, érdemes lenne, jó volt hallgatni, és magam elé képzelni egy kicsit a dimbes-dombos, friss levegős, rázós-vonatos történeteket. Közben lekanyarodunk Tápé fő utcájára, ami elvezet Tápé főteréig. V42 próbál meggyőzni, hogy régen 5 percen belül, de legalábbis akörül futunk. Szerintem azért nem, akkor én már rég nem beszélgetnék, de jól esik egymás bíztatása, a közös tervezgetés a NIKE jegyében. Lassan elérjük a templomot, aztán a sötétben majdnem eltévesztjük a megfelelő mellékutcát :), még felfutunk a töltést keresztező útra, meg vissza, és én gyors búcsúzkodást követően kicsatlakozom.

Jó volt! :)