Hú, ez necces volt.
Na, nem a futás, mert azzal semmi gond nem volt - ritkán gondolom ezt egy versenyről... Hanem egyáltalán, hogy futni -vagy nem futni, ez volt itt a kérdés. Egész nap borult volt ugyanis az idő. Esett, meg elállt, meg megint esett. Szivatni magam nem akartam, mert az nem jó, de futhatnékom volt. Nem akartam kihagyni ezt a versenyt, olyan ritkán van Nyíregyházán ugyanis futóverseny. Tudtam, hogyha eláll, szuper futóidő lesz.
Épp pihenkéltem kicsit délután, rajt előtt úgy 2 órával, épp esett, amikor Apukám közölte, hogy úgy készüljek, hogy kinézünk a pólóért, de futás nem lesz. 3/4 óra múlva kisütött a nap, és ekkor már elkezdtem/tünk reménykedni. Apa kísért ki (Anya maradt itthon macskát nevelni :). Beálltam a "Női nevezés" sátorhoz, mikor Apával közölték, hogy a férfiaké a másik :) De Apa megnyugtatta őket, hogy ő nem tervez ilyesmit ;) Aztán megtaláltam a hosszútávos sátrat is, kaptam is szép kék ujjatlan rajtszámos pólót. Pöpec. Igaz, hogy L-es, de ingyenes nevezéshez képest nagyon OK. Aztán melegítgettem, valahogy így:
Tetszik ezen a versenyen, hogy a hosszútávosok (akiknek ilyen kék trikójuk volt), a rövidtávosok elé állhatnak be a rajtba. Így volt ez már legutóbb is. Kicsit olyan elit-futó feelingje lesz tőle az embernek. Tudom-tudom, ez csak az érzés, és nem jelent semmit, de mégis...
Elrajtoltunk. Van már versenytapasztalatom, és tudom, hogy a legtöbb versenyen gyorsan indul az eleje, de ez olyan volt, mintha egy 60m-es verseny rajtolt volna el. Minden túlzás nélkül. Döbbenetes volt, hogy 150m-nél már lihegő, lemaradó gyerekek, akiket -hasonlóképp amatőr- szüleik még gyorsításra buzdítanak... Jajj. Voltak még hm... furcsa dolgok, de inkább a jókról igyekszek megemlékezni. No ez kb. ott kezdődött, amikor a rövidtávosoknak megvolt a fordítója. Onnan lehetett futni. Ott már olyanok futottak, akik kb sejtették mire vállalkoznak. Mondjuk itt 11:33-nál jártam, ezt úgy jónak tartottam, mert kb. 4×12 percre tartottam jónak a jelenlegi formámat. Merthogy így fejben 4 db 2,5km-s részre szedtem szét a versenyt. Így átlátható volt, és gyorsan teltek a részek.
A középső 5 kili nagyon tetszett. Mentünk kifelé a városból, a sóstói erdő volt kétoldalról, friss oxigéndús levegő, hűvös, kellemes idő volt. Szuper volt. :) Élveztem a futást, beálltam egy nem túl gyilkos utazótempóra, és mentem, és mentem :) Jó volt. Lassan elkezdett visszafelé szállingózni a mezőny: az első helyen egy sötétbőrű srác, mint egy rakéta (tán 31 percet futott???), aztán lassan a többiek, majd a lányok is, és jól megszámoltam, hogy 4. vagyok. Aztán a fordító után jött egy csaj, meg vele az a hülye Verseny Szellem, és elkezdtem nyomni. Na, ja, lejtő volt. :))) Épp lefelé zúztunk a sóstói felüljáróról. Az alján eszembe juttattam, hogy holnap 2 csapatban is helyt kell állnom (jó ürügy, mi? :)), és előzékenyen elengedtem a csajt, és beálltam az 5. helyre. Aztán lassan jött a frissítőállomás is, amit kifelé kihagytam, de gondoltam, ezen a ponton, ha már nem vagyok elsőhárom, akár ihatok is egy kicsit, és az jól esett. Ja, perszeee, belesétálósan. Tán még meg is álltam. Aztán előttem kezdett egy srác lassulni, én meg kezdtem lelkesedni, bár végig élveztem a futást, és felfutottam rá. Megnézett, és mintha maga az ördög volnék, elkezdett sprintelni. Én nem gyorsítottam, viszont újra felfutottam rá, ő meg megint elkezdett rohanni. Harmadjára is eljátszottuk ezt, ezen a ponton még figyelmeztettem, hogy hahó, én vagyok, ilyenkor futni kell :), így is tett. Negyedjére már nem szóltam semmit, csak szépen, lazán ellépkedtem mellette. Elfáradt szegény.
Aztán lassacskán (vagyis egész hamar) visszaértünk a városba, a 2,5-ös fordítóig sorban álló rendezőlányok már elindultak visszafelé, de a dobosok még ott voltak :). Viszont az 5 kilis mezőny vége is. Először még csak páran, aztán a cél felé haladva egyre nagyobb tömegben. Szóval leelőztem még egy halom 5 kilist is így a végén. Mondjuk sokan gyalogtúraként fogták fel az eseményt.
Aztán még egy kicsit futottam, és beértem, saját óra szerint 46:13-kor. Második legjobb 10km-s időmmel, és ha azt veszem, hogy a legjobb a felúlmúlhatatlan Vivicitta időm első 10 kilije, most meg kevésbé gyúrtam a gyorsításra egy ideje, akkor aztán maradéktalanul elégedett lehetek. És vagyok is :))
Elrettentésül íme a befutókép. Illetve a befutás előtti.
Amúgy persze milyen jó, hogy gondoltál a holnapi csapatokra, és nem zúztad végig a teljes távot! :)