és ami mögötte van előtte volt :-)

No a hetem már munkailag lazább volt, de voltak más programjaim: színház, hazautazás, ami aztán zsúfolttá tette, de én mindenképp be akartam rakni 5 futást. Nemtom jó volt-e. De majd jövő héten "csak" 4-et futok, hogy ne kelljen állandóan időt kisakkozni...
Mindenesetre azért már a Cora futásra készülgettem/tünk. Csütörtökön Zolival kimentünk a Ligetbe résztávozni, 6×500/500-at még délután. Jött a Balázs is, aki a múltkor már jött velünk egyszer, azóta meg nem nagyon futott, így nem feltétlenül volt szerencsés dolog rögtön résztávoznia, dehát Zoli lelkes (be)szervező ember. Egyik laza 500-as során szemben láttuk a H. testvéreket, akik rendre meg szokták nyerni a szegedi versenyeket. Zoli odaszól: "Vasárnap, Cora futás?", mire elmondták, hogy most valamerre másfelé lesznek. Majd az egyik visszaszól: Így legalább van esélyed, hogy megnyerd! :-)
A résztáv végülis jó volt, de azt éreztem, hogy megint kezdek fáradni. Mindegy, ez most úgyis valamiféle kemény hét, úgyhogy tegnap otthon is lenyomtam egy átmozgató edzést. Azért nem volt egyszerű. Délelőtt esett az eső, délutánra viszont kisütött a nap, és úgy éreztem, kár lett volna kihagyni. Viszont ebéd után nem sokkal mentem, és emiatt szúrt az oldalam, nem annyira esett jól a futás, így a tervezett 11 kilit leredukáltam 8,5-re. Elég volt...

Ma reggel már sejtettem, hogy ma nem lesz hideg, cserébe viszont nagyon meleg lesz. Próbáltam ennek megfelelően készülni, vékony póló, pántos váltófelső, de mire kiértünk, már érződött, hogy itt ma annál is melegebb van. Mindegy, mert akkor nem küzdünk. Azért melegítgettem, ittam, próbáltam bevizezni a hajam, mert okos kislány nem visz ám kendőt 28 fokban, minek is az. Közben kiderült, hogy beszerveztek egy családi csapatba, ahova kellett még egy ember. És mivel nem nyerni mentünk, hanem csak azért, hogy az a 10 év körüli kissrác ne szomorodjon el, amiért nem vehet részt a futóversenyen, mert így részt vehetett.

De előbb a "hosszú"távot indították. Már a 7 kilit. Az volt a taktika, hogy azért megyek, ahogy bírom, de nem erőlködök, hogy annál gyorsabban is menjen :) Egy szegedi ismerőssel futottam, akit más versenyekről meg régebben a ligetből a babakocsis futásai által ismertem/tünk meg. Egy darabig együtt futottunk, az első kör végefelé szakadt le. A kör végén az órámon megjelenő 14:49 kissé gyanús volt, de hát most futunk, majd utána gondolkodunk, hogy vajon megvan-e a táv. Lehet, hogy csak gyorsan kezdtem. Az volt a stratégia lényege, hogy az első kört nem futom túl gyorsan és a másodikat még ennél is lassabban teszem meg. Ez amolyan megnyugtató stratégia volt, nem tett rám terhet, más kérdés, hogy szakmailag nem túl védhető, de sebaj, most meleg van, meg ilyenek :) A második körben a rakpart végtelenül hosszú volt. Kb másfél kili, de most aszittem, sosenem érek rajta végig. Pedig még előztem is ám rajta. Sőt a végén felnőtt hím példányokat is láttam sétálni az árnyékban pedig én még futottam, és csak 3-szor gondoltam arra, hogy inkább úszok egyet a Tiszában, és kb. 2-szer, hogy most már akár sétálhatnék is egy kicsit. De nem. Én futottam, és futottam, meg izzadtam, és csak kicsit volt demoralizáló, hogy az első körben "csak" 23 fokot mutatott a digitális hőmérő, a másodikban meg már 25-öt. Nem baj, éljen a nyár :) Aztán jött a Kárász utca, vagy én mentem rajta, franc se tudja már, de aztán a Klauzál térnél bekanyarodtunk a párhuzamos utcába, és aztán megláttam szemben a célkaput, röpke 600 méterre, ahol az ismerőseim zöme már a hideg ásványvizet kortyolgatta, de egyszer én is beértem. Olyan 30:32 alatt. Na, mielőtt akármelyik K&H-s csapatom számolgatni kezdene, jelezném, hogy ez nem pont az a futás volt, mint a Vivicittán. Még akkor is, ha istenkirálynő formában volnék, amiről tudtam, hogy nem így van, akkor is max 31:30-at tudnék futni 7 kilin, de minden ismerősöm egybehangzóan azt állította, hogy rövidebb volt a táv. Hgabo egy 6,4-et üzent Zolinak, én 6,8-at mértem, bár én még azt is soknak érzem, így egy olyan 6,5-ös kompromisszumot ajánlok fel. És ezúton kérek elnézést mindazoktól, akik 3 éve elhitték, hogy én képes vagyok 49:11-es 10,5 kilit futni, mert akkor is ezeket a köröket futottuk, szám szerint 3-at. De sebaj. A futás után volt röpke 3/4 órám, hogy a családi váltóra összevakarjam magam.
A családi váltón az ismerősünk Kristóf nevű unokaöccse diktálta az iramot, olykor úgy kellett visszafogni. Végülis az a táv 1,8kili volt, ahogy mértem az imént a térképen, a híd (ahol visszafordultunk) valóban 0,9-re volt a rajttól. Aztán láttam csak, hogy mérföldben, de sebaj, legalább visszakaptam az 500 méteremet, meg talán többet is. Ez is hangulatos kis futás volt, annyira azért itt sem lazáztunk, egész jól bírta a kissrác. De tökjó volt látni a sok-sok igazán kisgyerekkel meg babakocsival induló családot, évről-évre egyre többen vannak!!

Kellemes délelőtt volt. Kinn volt Hgabón kívül a Szegedi Szekcióból Zoli feleségével, Anikóval, láttuk a Hódmezővásárhelyi Csapatot Zilaci vezetésével, néhány Napraforgó Futóklubos ismerős arcot, meg olyan is volt, aki név szerint szurkolt nekem a cél előtt, és fogalmam sem volt ki is.
Aztán a "tömegverseny" 3,5 km-én már nem maradtam/tunk, Zoliék ebédre mentek időre, én meg délután végre neki szeretnék állni legalább belenézni az érettségi dolgozatokba. Úgyhogy mászok is el a gép elől :))