Edzést nem pótolunk. Ez aranyszabály, az első, amit minden futónak meg kell tanulni.
Szóval edzést nem pótolunk, csak ha úgy alakul :-) Nos, most úgy alakult.
Már reggel jól kitaláltam, hogy igen, ha ma jó idő lesz, lefutom a tegnapi 18-ast. De jó :)
Aztán délután fél 4-kor jött egy bazi nagy zuhé, amolyan napsütés melletti, én meg már készítettem a pénzt a "B" tervre, vagyis a futópadra. Aztán elállt, felszáradt, gondoltam jöhet a 18-as, de milyen úton?? Messze nem mehetek, hisz borzasztó lenne, ha város legtúlvégén kapna el az özönvíz. Vagyis körözgetek. 3 Tiszapart-kör + az oda-vissza éppen 18 kili. És felhúztam a cipőmet, mire végiggondoltam, hogy az olyan lassan szokott telni, meg amúgyis hétköznap van, legyen hát csak 2 ebből a körből. Végülis nem üldöz a tatár, mér kéne nekem 18-at futnom. Nem is értem. Már rajtam volt a cipő, kulcs a kezemben, de nem elfelejtettem lenémítani a mobilt? Most rohanhatok vissza az ajtóból. V42. Hátha futni akar.
-Anita, nincs tervezve mára közös futás?
-Nincs. Zoli ma táncol, Hgabo nem ér rá, Bi meg biztos koraeste fut valamit. De én épp indulóban vagyok. Lábamon a cipő.
-Jó, akkor menjél, mert nekem még kell egy kis idő, hogy elkészüljek...
Na, aztán csak rátukmáltam magamat, ha már felhívott :), és rábeszéltem, hogy fussuk a tegnapi tervet, hátha ma sikerül végig. :))
Jó futás volt. Vagyis majdnem. V42 nem volt 100%-os, és bár írnám, hogy legalább nem akart rohanni, de inkább rohanni akarjon, csak legyen minden OK. Meg amúgyis, mostanában egész könnyen mennek a tempó-kompromisszumok, és míg neki az átlagtempója valszeg élete leglassabbja lesz ebben a hónapban, nekem viszont egyéni legjobb :)
Szeretem ezt az algyői Mol utat. A sár miatt a töltés futhatatlan volt, már tegnap is, azóta pedig cirka 80mm eső esett. Az aszfalt pedig jó minőségű, és nem sok autó jár rajta arra, és kinn van a határban, körül zöld mezők végeláthatatlanul, pipacsok, láttuk nyulat meg nyestet(?), na innen a mai frappáns cím. És jó illat volt, olyan igazi jóleső nyáreste illat és naplemente és vidék-hangulat. Egyedül nem mernék futni erre, annyira kihalt, így örülök, hogy azért van rá módom.
Szép -viszonylag egyenletes- 5:20-as tempóban futottunk, a szentesi adó sem szólt folyamatosan :) Szóval jó volt. Csendes, békés, nyugodt.
Viszont mára azt álmodtam, hogy maratont futok. A Pluson. A srácok (Zoli kivételével) beneveztek mind, idén valszeg nem lesz külföldi futás, talán kezdtünk kicsit telítődni. Viszont én meg, ahogy múltkor kielemeztem a maratonjaimat, arra jutottam, hogy itt Pesten nem volt rossz futni, és nem mert olyan szuper lett volna a pálya, hanem mert sok ismerős volt körülöttem. Szóval valszeg ősszel talán megint futok maratont. De csak a hangulat - és nem pedig az idő - kedvéért. Ezt leszögezem.