Tegnap életemben először elmentem véradásra. A Business Park ahol dolgozom szervezte nálunk, és gondoltam ha már itt van helyben itt az ideje jótékonykodni egy kicsit. :) Jó sokat ittam előtte (1,5 liter Cappy lement a délelőtt + tea reggel), így nem lettem rosszul, csak izgultam nagyon. Végül is nem fájt, és most már a vércsoportomat is tudom. Jó érzés fogott el utána, így is lehet jót cselekedni. :) Este inkább kihagytam a szokásos tornát, nem akartam ájultan kikötni a padlón, majd ma pótolom.
Az elmúlt évek alatt a munkahelyemen kialakult egy kis szokás, (biztos máshol is így van) hogy meglepjük egymást egy-egy szaloncukorral vagy kis csokival Mikuláskor. Persze próbáljuk úgy hogy a másik ne tudja kinek a Télapója járt az asztalánál, ezért aztán lehet találgatni hogy ki volt a tettes. :) Reggel már engem is több csoki és szaloncukor várt, én is gyorsan szétszórtam amit hoztam, és még utána is kaptam másoktól. Szóval most Mikulások és Rudolfok mosolyognak rám a monitor mellől, és így sokkal szebb a reggel. :)
Boldog és Mosolygós Mikulancsot mindenkinek! :)
De jó, hogy adtál vért, nekem meg adtál vele egy löketet, hogy én is rá vegyem magam! :) Mennyi ideig tartott?
Rudolf nem a Télapót hozza??? Vagy a Mikit is? Ez olyan bonyolult :)
És itt válaszolok egy korábbi hozzászólásodra is: igen, az 5 km nagyon szép dolog, az embernek magát kell legyőznie, és akinek valaha 1 km is őrületesen nagy táv volt, annak az 5 km már valami!!! És majd egyszer talán az 5 km-n is mosolygunk...Szóval hajrá!!! :)