25 hozzászólásÚj sport. Miért? Miért épp ez?
- Ez egy borzasztó hozzú történet volna, ha az elejéről kezdeném, így csak röviden. A lányom találta ki, hogy küzdősportot-harcművészetet szeretne kipróbálni és egyszerűen ez volt a közelben. Én azért döntöttem úgy, hogy járok vele, mert nekem is régi vágyam volt ilyemsit űzni. Na, itt jönne a hosszú történet :) Bármíly nehéz is lehet most elképzelni, én egy rettentő visszahúzódó, félénk, nyafogós kölök voltam aki apuka nadrágszára mellől két lépést sem tett és ha erősebben ránéztek, sírva fakadt. Így kb érthető lehet, miért nem lett belőlem Karate Kölyök :)) Persze mélyen belül igazából fiús lányka voltam, nagyon akartam vagány lenni, bandázni a többiekkel, sportolni, de nem jött össze. Volt pár barátom és csellengtünk, bringáztunk, fára másztunk, nem kell sajnálni :) de azért az álmaimtól messze voltam nagyon. Kamaszként még mindig túl nyuszi voltam hozzá, hogy csak úgy egyedül beállítsak egy dojoba, később meg már úgy voltam vele, elleszek én a futással, túrűzással, gyerekezéssel. A gyerekeimet nem szeretném befolyásolni, ezért nem erőltetek semmilyen sportot vagy más tevékenységet, elsősorban játszanak, mozogjanak szabadon, de ha valamit szeretnének kipróbálni és adott rá a lehetőség akkor természetesen akadályozni sem szeretném őket. Az már csak külön mázli, ha az általuk választott tevékenység nekem is tetszik :)
Mi van a lóval?
- Köszöni, megvan. Nem felejtettük el, nem az újdonság varázsa kopott meg, egyszerűen annyi történt, hogy sikerült ismét megsértenie a lábát :( Villanypásztorral van neki elkerítve rész a udvarban, de mikor itthon vagyunk, szoktuk hagyni, hogy kószáljon szabadabban és valamibe beleütötte a hátsó lábát. Nem vészes, de nyílt sebbel nem akarom terepre vinni. Talán jövő héten már lesz lovaglás is a naplóban :)
Maraton. Miért jelmezben?
- Kaptam olyan véleményt, hogy a jelmezben futás egyfajta menekülés a kihívás elől, egy álca ami mögé el lehet bújni és rá lehet fogni a gyalázatos tempót, kvázi elbohóckodni egy véresen komoly versenyt. Van ebben is igazság. Szemlélettől, nézőponttól függ. Ahogy írtam már másutt, kicsit szégyellem magam, hogy megint nem lesz hűdekomoly versenyzés, de ez van, nem tudom meghazudtolni magam, nem tudok kibújni a bőrömből, nekem ezek a versenyek nem versenyek, én az élményért megyek, a társaságért, élvezni azt a pár órát a hasonszőrű őrültekkel, hencseregni az EO sátornál, látni a profikat szembe suhanni a rakparton, pacsizni a nálam lassabbakkal, a cél után visszasétálva szurkolni a legkitartóbbaknak a végén....aztán csendesen hazasétálni zsebemben a plecsnivel... Ha bohóckodás, hát legyen az. Ha menekülés, nevezzük annak. Én nem érzem egyiknek sem. Talán lesz idő amikor komoly PB tervekkel megyek oda, nem mondom, hogy versenyezni, hiszen egy ilyen rendezvény annak a maroknyi elitnek verseny, a többieknek maximum harc az órával, a gyengeségeikkel, önmagukkal. De én most nem akarok harcolni. Senkivel és semmivel. Küzdeni egy kicsit jobb középszerűségért? Nem, én csak az élményt akarom. És biztos vagyok benne, hogy élmény lesz! Ugye ti is jöttök? Együtt még jobb!
ááá...Bozót...nem tudom, hogy ki írta azt, hogy '...a jelmezben futás egyfajta menekülés a kihívás elől...'ect. de veled kapcsolatban ezzel marhára mellé trafált... :D:D:D Jót röhögtem rajta...azon meg -így utólag-egyenesen csodálkozom is, hogy az UB-n miért nem jelmezben futottál..????
Amúgy ezekkel a versenyekkel én is ugyanúgy vagyok, mint te: számomra is arról szól, hogy a rég nem látott futópajtikkal végre találkozhatok...biztosan én is a tempómat próbálom ezzel kompenzálni...de sebaj... ;-)
Packó lábacskájának jobbulást!!!!