Többen kérdezték, mi lesz most? Edzeni kezdek? Visszapunnyadok az évi 51hét lazázás, 7 nap verseny jól bevált koreográfiámhoz? A Belső-tóba hajítom a futócipőt? Nevezek a Spartathlonra?
Monique és mások is kérték, osszam meg a futós céljaimat, mert kíváncsiak rá.
Hát, ti akartátok :)
Az a teljes igazság, hogy nem nagyon vannak kialakult céljaim. Hazudnék, ha tagadnám, hogy már megfordult a fejemben a Király lábának szemrevételezése, de ez már ősrégen megfordult, amikor először hallottam a versenyről. Az UB igazából nem hozta sokkal közelebb, nem igazán érzem elérhetőbbnek most sem. Persze ehhez hozzájárul az is, hogy nem adják ingyen...de még olcsón se :) Persze ha gyűjtöget rá az ember, mert igazán akarja.....Ugyanilyen jellegű cél a Bé-Po-Bu is, azóta szeretném megcsinálni, hogy először hallottam róla és lefutottam a félmaratont a végén. De mégis olyan távoli, "fehérgalléros" dolognak tűnik, hogy jövök én, kis second-hand pólóban hobbikocogó csaj egy ilyen versenyhez?
Azt hiszem, könnyebb megfogalmaznom, hogy mit nem tekintek célnak mostanság, mire nem fogok külön készülni, edzeni. Bizonyára nem fogok nekiállni rövid távú egyéni csúcsokat hajszolni, talán még félmaratonra, maratonra is csak buliból megyek el idén, ha már van rá ingyen nevezésem. Pátyalsó kedvesen kapacitált, hogy érdemes volna egy év melót belefektetni egy maratoni felkészülésbe, de nem érzek semmi motivációt sajnos. A terep jobban vonz, megtanulni rendesen hegyen futni, hogy bírjam az emelkedőket is, és megfutni pár szívemnek kedves környéken rendezett túrát, terepfutó-versenyt, aztán talán kitekinteni a külföldiekre is amelyekről annyit hallunk sikeres terepfutó társainktól. Bogarat ültetett a fülembe a 6napos és 48órás verseny is, végülis Nagyné Kriszta se egy gyors futó, csak baromi sokáig bírja. Én is lassú vagyok, de a mellékelt ábra szerint elég jól bírom. Talán ilyesmi is lehet cél a közeljövőben, bár azt is érdekes volna megtudni, tényleg tudnék-e 100km fölé menni egy 12óráson.
Ha már ölembe pottyant egy klassz futókutya Rumba személyében, talán előszedem azt a régi vágyat is, hogy canicross versenyen vehessünk részt. Még akár esélyünk is lehetne...
No, meg itt a lú. Vele a komolyabb edzés, versenyzés szinte kizárt, ahhoz edző, amihez pedig pénz kéne, no meg idő. Nem hiszem, hogy kisgyerekek mellett ez lenne most az én időm. Pedig a távlovaglás vonz is, szivesen kipróbálnám magunkat, de a közeljövőben nem valószínű. Kölöklovagoltatás viszont lesz sok, meg időnként egy-egy jó kis tereplovaglás.
Ha már őszinteségi rohamom van, meg kell mondjam, furcsa nekem ez az egész "sztárolás" amit az UB kapcsán kaptam. Természetesen, jólesett a szurkolás, az érdeklődő üzenetek, telefonok, és jólesett a sok gratuláció is, de nem éreztem, hogy megszolgáltam volna, kiérdemeltem volna ezt a kitüntetett figyelmet. Kitaláltam, odamentem és futottam ahogy épp sikerült. A családom jórésze például nem is tud róla. A páromnak a hazaérkezésem után esett le a tantusz, hogy idén nem kisérni mentem. Eltettem a szalagot és az érmet, itt csücsülnek a fiókban. Teljesen váratlan, szinte abszurd módon ma a férjem megjegyezte, azon gondolkodik, hova kéne kitenni....
Elismerés ezért a bejegyzésért. :)
Azt bírom Benned, hogy nem liheged túl ezt az egészet, és elfogadsz mindent úgy, ahogyan jön :)