Egy 5:07-es, pörgetős, kellemetlenül esős és rideg Bükki Ki-vel indult, és egy „feszegetős”, de jó érzésű 5:09-es Vulkántúrával zárult az idei szezonom. Az év kiemelt eseménye volt áprilisban Panna lányom megszületése, akivel a gyermekeink már számszerűleg is átvették az uralmat a családban, illetve feleségem phd dolgozatának sikeres védése is ennek az évnek a naplóját gazdagítja. A számok (zárójelben a tavalyi számok):
Futás: 201 (209) db.
Átlag táv/szint: 17,2 (16,94) km /622 (356,94) m szint
Összes táv/szint: 3456 (3540) km / 124.849 (74.600) m szint
Leghosszabb hónap: 426 km július (392 km szeptember)
Legrövidebb hónap: 142 km november ( 47 km július)
Tavaly több 40 km feletti és 5 km alatti futásom volt, idén kiegyenlítettebbek voltak a távok.
Fő verseny az UTMB volt, ami a vártnál jóval kevésbé viselt meg - talán ezért is vált fantasztikusan pozitív élménnyé - igaz tettem is érte mind a felkészülés mind a verseny során. Szívből ajánlom minden (ultratúra)futóbolondnak ezt a nagyszerű versenyt.A közös futások külön polcot érdemelnek. A legütősebb ilyen élményeimben a „cinkosok”: akibacsi (Bükki Ki, BUÉK privát, Vivicitta), -balazs- (privát 20-as, I. Béla), lechat (Terep Százas), femina (Donovaly) voltak. Utóbbi két versenyen részese lehettem női pályacsúcs megdöntésének. Nyusz-nyusz.
Külön versenyszám volt akibacsi, B Andi és köztem a Classic 15 körünk egyéni időfutamként való megfutása. A győztest nem árulom el, (akibacsi) mert lechat akkor még mutatós órával tolta, de durván 30 mp.-es szórással estünk be a célba, teljesen önálló versenynapokon. Ez volt az a futás, amikor megéreztem, milyen lehet kötsög 800-as futónak lenni („féltávnál rád rakják a zongorát és csengetnek a hajrára”) - jó lehet.
Legjobban a Kainach marathonon „sült el a lábam” ahol több mint fél órát javítottam és 4 óra futás után is meglepő erőket tudtam mozgósítani magamból, anélkül, hogy hidegrázást vagy ájulást produkáltam volna a célban. A legkimerítőbb futásom a Mátrabérc volt, ahol ugyan „hoztam magam” de utána napokig remegtek a lábaim mint a kocsonya, és a vízszintes helyzet sem tűnt sokáig fenntarthatónak.
A jövő év még bizonytalan, egyelőre egyetlen fix pontot látok: –balazs- számít rám a Gerecse 50-en… készülök…
Mindenkinek kívánom, hogy találjon motivációt, tartson ki és érjen célba. Hajrá!
BUÉK
Lúdtalp a zsebRambo
Hasonló jókat kívánok a jövő évre is, és hajrá pörgős privát kör! :-)))