Mira, ha nem sietteted egészen bizonyosan sikerül majd ..., hiszen ha az út a fontos kár volna sietve a végére érned:)
A Hendi rajtjánál találkozunk, no persze azért még addig is ... valószínüleg:)

Mivel két éve én is hasonló helyzetben voltam átadnék némi tapasztalatot. Az elsö szigetköröm, úgy nézett ki, hogy futottam egy keveset, majd sok gyaloglás kevés futás váltakozott. Ahogy múlt az idö a lefutott szakaszok nöttek, a gyaloglások csökkentek, mig kb. két hónap múlva, már belesétálás nélkül képes voltam egy szigetkör lefutására.

Mira, nemrég kikerestem egy talán ide illő, sokszor emlegetett idézet "eredetijét", szeretettel küldöm neked:

„Once you realize that the road is the goal and that you are always on the road, not to reach a goal, but to enjoy its beauty and its wisdom, life ceases to be a task and becomes natural and simple, in itself an ecstasy." (Sri Nisargadatta Maharaj)

(Szerény fordításban: Amint rájössz, hogy az út a cél és hogy mindig az úton vagy: nem azért, hogy elérj egy célt, hanem hogy élvezd az út gyönyörűségét és bölcsességét, akkor az élet megszűnik feladatnak lenni, természetessé és egyszerűvé, önmagában extázissá válik.)

Jó utat!

Az életet sokan sokféleképp látjuk, a boldogság sem konvertálható, vagy épp másolható. A "cél" önmagában is szép, az útnál is izgalmasabb lehet. Én pl. a célt jobban szeretem, mint az oda vezető utat... :)
Amiben közösek leszünk: 2009. január 3., szeretett szigetünk és a hendikep! Steve mester, jelentkezem! :)