Úgy néz ki, végérvényesen, visszavonhatalanul megérkezett a tavasz...vagy a koranyár /megint megúsztuk az átmenetikabát-vásárlást/
Az elmúlt hónapokban valahogy eltunyultam. Igyekeztem megdönteni a 20 óra pörgés/4 óra pihenés rekordját, többnyire sikerrel.Aztán már csak bámultam ki a fejemből.
Ma azonban jól esett egy kicsit végre kimoccanni. Tegnap a fiúk sziklamászni voltak Csókakőn az apjukkal, engem meg itthon evett a sárga irigység, és még a versenysport gyanánt űzött nagybevásárlás sem tett igazán és maradéktalanul boldoggá.
Ma megpróbálkoztam egy kis kocogással...csak úgy finoman, bemelegítésként, meg ne ártson. Gyönyörű volt a sétány a Dunánál, tavaszi hérics- és meténg -szőnyegtől pompázott a vízpart. Bár nekem valahogy olyan emlékeim vannak gyerekkoromból, hogy a meténg majáliskor díszítette a parkot lenn a mediterrániumban. Na mindegy, a majális-érzetem mindenképp megvolt, nem csak a meténg miatt, hanem mert hatalmas tömeg volt a Dunánál. Nem is fértem el.
Aztán este Pali szomszéd volt olyan aranyos, és rendbe tette a bicajainkat. Marcival azon nyomban ki is próbáltuk a járgányokat, működnek, mint a karikacsapás! Már alig várom, hogy a szünetben kedvünkre tekeregjünk.
Utána már csak kis levezetés volt a játék az udvaron. Még bírtuk volna, de hát az este mégiscsak este. Holnaptól meg indul megint a pörgés.