Hát, ami azt illeti, ez a hét eléggé gyatrára sikeredett:-(
Minden napra akadt valami különprogam az egész napos lóti-futi után, szülinapi vacsi, ilyen-olyan bevásárlások, reggel köd van, este, vagyis inkább délután sötét...Esténként már csak vonszoltam magam, én aludtam el elsőként a bandából, a gyerekek úgy fejezték be a mesét maguknak, ahogy kedvük tartotta. Így aztán hétvégére nagyjából már az életkedvemből is alig maradt, sportra gondolni sem bírtam. Hacsak nem számoljuk oda a napi 5-10 hegymászást az elsőről a másodikra, meg a szombati küzdősportot, mert a gyerekbulin nehezen tudtam elfogadtatni a 12 évesekkel, hogy saaajnos, a párnacsata nálunk nem elfogadott sportág, az ovist pedig saaajnos nem lehet áldozati bárányként használni:-)
Nem is tudtam pontosan, ez valami előrehozott tavaszi fáradtság, vagy csak téli álomra készül a szervezetem...
Azért ma reggel hosszú vívódás után csak előrángattam a fal mellől a szobabicajt, nem vettem volna a lelkemre, ha berozsdásodik szegény vagy valami ilyesmi.Ettől azért kicsit már kezdtem felfrissülni. Aztán délután kezdett rám telepedni a migrén, megelőzés céljából elugrottunk egy kicsit a Dunához, kocogtunk egy kört. Háááááát, olyan kopárak lettek a fák, minden olyan bágyadtnak tűnt, az összes környékbeli motoros ott próbálgatta a verdáját, Dani hasra esett...de összességében azért jól esett, fejfájás elmúlt...meg a "tavaszi fáradtság" is:-)