2 hozzászólásEz egy gyors hét volt. Már vége is. Még múlt vasárnap letudtam a résztávot. Bár nem voltam rossz állapotban a 29 km után, de amikor megláttam, hogy 8x800 van az étlapon, akkor majdnem vesén lőttem magam. Jól nem esett, de azért ment. Nem voltam szigorú a tempóval, 6-7 másodpercekkel kicsúsztam, a legutolsót azért a tervezett időn belül tudtam le. Azért sem voltam szigorúbb, mert nehezen ment volna, és ez a pár másodperc nem ért meg most ennyi mentális patront.
A keddi tempófutás a még kellemes 8 km-es távon érkezett. Na hosszú ideje ez volt az első futás, hogy lazának éreztem magam. Annyi hiba azért történt, hogy egy jó barátom (akit mostanában csábítok a futás világába) eljött egy rövidebbet kocogni barátnőjével, feleségem pedig kalauzolta őket. Én kb. 1 perccel utánuk indultam, és nem nagyon éreztem tempót; nyilván utol akarhattam őket érni vagy mutatni, hogy milyen faszán futok, mert az első ezres 4:25-re sikerült az elvárt 5:10 helyett. :) Innentől visszavettem, de azért éreztem a további 7 km-en a büntetést.
Mára jött a heti hosszú futás. Ez most (három alkalommal is) kéthetente egy-egy 24 km-es menet. A másik heteken vannak a 32-esek. :) A múlt heti 29-es után nem féltem, de azért ez a 24 mint rövid nehezen elkönyvelhető. 4 kört tettem meg a szokásos 6 km-es körömön, ahol 30 méter szint is nehezíti az ember dolgát. Ezúttal nem volt profi frissítésem, de két eldugott palack, és egy nyomós kút oltotta szomjamat. Az első két körön direkt a szokásossal szemben futottam. Ez az irány picit nehezebb, de itt az emelkedő elnyújtottabb, a lejtő pedig túl meredek, hogy erősen megfussam. Azért csináltam így, mert a múltkor a normál irányba, a hosszú lejtőt nagyon elfutottam, ezt most ki akartam védeni (sikerült). Az első kör sima volt, a másodikban már éreztem a fáradtságot, a harmadikban pedig kezdtem elmerevedni. Nem tudtam, mit hoz a negyedik. Próbáltam nyomni, mert a harmadikon már picit elcsúsztam az idővel, egyszerűen azért, mert már nem ment gyorsabban. Nehezen ment az utolsó kör, de azért haladtam. Kb. 3 km-nél (azaz 21 km-nél) van a lejtő. Na, az utolsó körben már picit jobban elengedtem, és indítottam egy hosszú hajrát. Egyre gyorsultam, pedig előtte még a kicsit terven kívüli tempó sem nagyon ment. A végét igazán jólesően megnyomtam, és ha a 120 m szint miatt 25 km síknak tekintjük a távot, akkor a végére csak kb. 20 mp hátrányom maradt az 5:40/km-es tempóhoz.
A cél után az 500 m-es hazaút és utána vagy 5 perc meglepően durva volt, a lábaim, az izmaim úgy sajogtak, hogy csak na. Azért nem egyszerű ilyen (nem tudom pontosan milyen) tempót futni egy ilyen hosszú menet végén. Mindenesetre ez most így esett jobban.
Jövő héten - a szokásos előzmények után - egy "laza" 32 km-es futás vár rám. Nem tudom sírjak-e vagy nevessek, ezért inkább megpróbálom lefutni.
Amúgy pihenj sokat! A jövő heti >30 hosszúd sajnos munkanapon van, nem tudok semmit előre tervezni. Nálam hosszúra csak a hétvége játszik, ha persze a családi program engedi. :)
Újból a pulzustartomány: a hosszú futás hajrájában azért már bőven adrenalinos "versenytempót" mehettél, a normál és erős határán... :) Az 5:10-es tempófutás eleve erős terhelés. Meg ahogy írsz a lábizmaidról, az is mutatja, hogy keményen megdolgoztat téged ez az edzésterv. Én lájtosabban készülök a maratonra, általában nem is érzem az izmaimat a futások után. Tán kevés az impulzus, vagy -Skam kollegina örökbecsű megállapítása szerint- nincs is izom. :))
Továbbra is nagyon drukkolok neked! Az biztos, hogy 100%-osan nem megy minden úgy majd, mint előre tervezi az ember, de épp ezt előre tudva és az akadályokat legyőzve, minden O.K. lesz nálad!! :)