4 hozzászólásA 8. hét végén elég rosszul sikerült a 21 km-es futás, mert az idő sem volt meg teljesen, és nagyon beálltak a combjaim. A résztávos edzés így kifejezetten nyögvenyelős volt. A 12x400-on egy métert sem tudtam lazán futni. Az időkkel nem volt nagy gond, kivéve, hogy nem éreztem, élveztem az egészet, és össze-vissza ugráltak a máskor sokkal egyenletesebb idők, hol túl gyors, hol kicsit lassú voltam. Az 5 km-es tempófutást vártam, mert a résztávok mellett ez a rövid, gyors futás is élvezetes szokott lenni. Nem volt. A combjaim még mindig merevek, megint egy méter öröm sem volt. (A 9-10-11 hétre egyébként azt találtam ki, hogy minden másnap edzek, azaz pont fordítva vagyok, mint az egyszeri bitli: nálam 6 nap egy hét, sőt most 5-re jött ki.)
Így aztán nem túl optimistán álltam neki az edzésterv eddigi messze legnagyobb kihívásának a pénteki 29 km-nek. Ijesztő táv, tavaly a 30-as tragédia és komoly lecke volt, sok fájdalommal. Az elvileg "sima ügy" félmaraton vasárnap szintén gondterhes volt. Combok beállva. A köztes lépések (pl. a 27 km) kimaradt a boros sérülés miatt. Azzal próbáltam ellensúlyozni a gondokat, hogy a külső körülményeket igyekeztem zökkenőmentesre leszervezni. Egyrészt szokásommal ellentétben a Margit-szigetre mentem futni (nagyjából 5,5 kört), hogy gyakorlatilag 0 legyen a szintkülönbség, másrészt eljött anyukám, hogy a frissítésben segítsen (ciki-nem ciki :), és ráadásul még egy barátom is velem jött futni az első 3 körre.
Úgy álltam a dologhoz, hogy ez a futás most vízválasztó lesz. Megpróbálom tartani a hosszúfutásokra előírt 5:40/km-es tempót. Ha sikerül, vagy majdnem sikerül tartani, akkor van értelme megpróbálkozni a 4 órás maratonnal (ugyanez a tempó). Ha viszont gond van, nem megy, akkor jobb ezt eleve feladni, és egy jóval enyhébb tempót választani, akár 6 percesen kívülit. Két harmincon felüli futásomon, és a húsz felettieken is már ezt az eltervezett tempót nyomnám.
A futás előtt szakadt az eső, ami azért nem öröm, de végül elállt, és kiváló időben kezdtem futni, ami később lett csak kicsit túl meleg. Közel volt az ebéd, így az elején nyomta a hasamat a kulcsöv, amit egy kör után inkább letettem, pláne, hogy ekkor még nem nagyon fogyott az innivaló. Bár a tempó nagyjából rendben volt, de megint ott tartottam, mint egész héten: merev lábak. A bal combom hátulja szinte görcsben volt már induláskor. Basszus. A hajszállal 30 percen kívüli Szigetkörnek semmibe nem kéne kerülni, de most ez sem ment teljesen könnyen. A folytatásban mindez csak rosszabbodott, de a tempó maradt. A harmadik körre már a jobb combom eleje is majdnem görcsben volt, és már küzdöttem a tempóért. Másfelől a légzés stb.-vel nem volt gond, az első 3 kört végigbeszélgettük.
A haverom végül jött velem egy negyedik kört is, de ekkor már nem volt duma, sőt itt már végig lassabb voltam, nem tudtam tartani a tempót, és egyre kevésbé törődtem a sebességgel. Végül a bő félmaratont jelentő 4 kör végére nagyjából 1,5-2 perc hátránnyal érkeztem, de itt már szóba se jött, hogy megpróbáljam behozni a lemaradást. Innentől kezdve a táv teljesítése volt a cél, ami viszont egyáltalán nem tűnt lehetetlennek.
Erősen lassultam, szerintem volt 7 perces km-em is, de folyamatosan tudtam futni (anyukám frissítőszolgáltatásának köszönhetően csak 3-4 megállásra volt szükség a kutaknál, és ritkán volt, hogy nem volt folyadékom, amikor kellett). Nem tudtam már figyelni a kilométereket, de utólag kiszámolva a végső szűk 1,5 kör átlaga nagyjából 6:37/km volt. Ekkor már csak az előrehaladásra figyeltem, és örültem, hogy milyen kevés van hátra. A végén 2:53:38-cal értem célba, ami 5:59/km-t jelent. Huhh.
Kemény volt, de nem rokkantam bele, másnap már nem is éreztem nagyon a lábaimban a futást, és vasárnap már kezdtem a következő hetet egy résztávval, és tudtam futni! Örülök, de okosabb persze nem lettem: pont úgy sikerült, hogy az akadályozó körülményeket figyelembe véve azért nem rossz futás, de nem is az igazi. Nem történt megerősítés, nem ment az 5:40-es tempó, ez tuti. Másfelől nem jött nagy halál, és ha nem ilyen állapotban kezdem, akkor ki tudja. Szóval nem elég rossz, hogy biztosan feladjam a tempót. A szűk kéthét múlva esedékes 32 km-es viszont már tényleg az igazság pillanata lesz. Ismét megpróbálom a tempót, és mennie kell, vagy halál nyugodtan tudomásul veszem, hogy nem megy. Kiderül.
Tanulságok:
- Itt nem voltak nagy ingadozások, de leszögezem szabálynak a maratonra, hogy ha lemaradás van, akkor azt nem szabad megpróbálni visszahozni! Ennek túl nagy ára van. Pl. ha futok egy 5:45-ös km-t, akkor nem egy 5:35-össel kell helyretenni, hanem visszaállni 5:40-re. És, ha végén marad (már hogy a francba maradna???) erő, akkor az utolsó pár km-en vissza lehet hozni 20-30 másodpercet is. Ha előbb próbálom meg, akkor ráfizetek. Esetleg sok km-re széthúzva, lehet mondjuk 5:39-as km-ekkel faragni. Esetleg.
- Frissítés. Nagyon ki kell találni, hogy hogyan lesz majd ott. Nem akarok szomjasan futni, abból baj lesz, de nem akarok megállni sem, (amennyire ez lehetséges) de jó lenne nem vinni övet. Nem tudom, hogy ez így együtt összejöhet-e.
Valahol azt olvastam - és bocs, de most tényleg nem tudok forrást linkelni - hogy a maraton előtti hosszú futásokat 1 perccel lassabb tempóban kell/lehet futni, mint a tétversenyen. Az edzés nem próba abból a szempontból, hogy nincsenek versenyfeltételek, így esélytelen is szimulálni azokat. Így a tempót sem érdemes elvárnod magadtól. A hosszúnak egy lényege van: hogy megcsináld.
A másik gondolat, bár ide kapcsolódik. Azok a feltételek, amikről írtam, a versenyen meglesznek. A zökkenőmentes frissítés (jó esetben - az ismeretlen eredetű izolöttyökkel azonban vigyázz, volt már toi-toilátogatás belőle nagy arányban az egyik pár évvel ezelőtti Plus-on!!), a tömeg hergelő ereje, a sok-sok szurkoló, a kipihentség (!!!) mind-mind azt biztosítja, hogy jobb leszel, mint edzésen.
És végül. Noha "csak" 7 maratont futottam, és voltak közöttük egészen egyenletesek is (1-2 perc eltérés a két féltáv között!!), azért az a tapasztalatom, hogy az ember alapvetően lassul a végére. Lassulni fogsz, ha el mersz indulni 5:30-ban, de akkor is, ha 6 perc környékén kezdesz (próbáltam, a lassú kezdéses maratonon sem volt jobb a vége!!!). Szóval, ha egy 5:40-es átlagot szeretnél (amit pedig tudsz, akkor is, ha most erről nem vagy meggyőződve), el lehet kezdeni 5:30-ban. Nem gyorsabban azért persze. Vagy simán menni, és követni a 4órás lufikat. Majd számolgassanak ők ;)
Na, már megint túl sok voltam. Bocs...