7 hozzászólásA hét elején a résztávos edzést még úszva csináltam meg, de szerdán futottam 12 km-t, ahol kirobbanó formában éreztem magam, és nem fájt a lábam. Annak ellenére, hogy csak a haverom kérésére gyorsítottunk az utolsó 1,5 km-en és hogy 60 m szint is nehezítette a dolgunk az végeredményem csak bő 1 perccel maradt el az áprilisban Vivicittán futott (nem túl acélos) időmtől. Ez edzésen nem rossz!
A hétvégén rokonlátogatáson jártam, ahol olyan mértéktelenül etettek, amit nem szoktam meg. :) Végül, hogy ne tök teli hassal fussak vasárnap késő estére maradt, hogy visszaálljak az eredeti tervre, és az előirányzott 21 km-t lefussam, persze 5:40-es ezrekkel.
Az még rendben van, hogy 3 hete a 22 km helyett Vasi Vasembereztem. Az viszont, hogy 2 hete 24 km, múlt héten pedig 27 km maradt ki, az bizony visszaüt vagy visszaüthet. (Hiába mentem a képességeimhez képest lehető leghosszabb bringázásra) Ahogy tanácsolták a terv készítői, nem próbálom meg behozni a lemaradást, úgy döntöttem, hogy csinálom tovább, mintha mi sem történt volna. Szerencsére éppen egy könnyű héten kell bekapcsolódnom, a teljesen szétvert mezociklus-rendszerbe.
A késői óra miatt nem volt sok kedvem futni, ezt most a maratonért kezdtem el. Ennek ellenére lazán és könnyedén indult a futás. Sajnos a frissítés miatt elég sokszor (6-szor) kellett útközben megállnom, egyelőre még nem volt kedvem kulcsövet vinni, majd úgyis kell a hosszabbakra, meg is fogom unni. Ráadásul 3 és 5 km között elkalandozott a figyelem, és lassabban futottam, csak figyelmetlenségből. Így 6 körül összejött vagy 2 perc hátrány. Sajnos a lejtőket egyre jobban futom, és úgy gondoltam, ez most is belefér. Nem igazán fért bele, a lejtő után éreztem, hogy beálltak a combjaim. Azért mentem tovább, de a frissítések stb. nem engedték, hogy behozzam a lemaradást. Persze a következő körben lejtőn ismét eleresztettem a lovakat. Azt hiszem ennek köszönhettem, hogy 10 után már elég be voltak állva a combjaim, 15 után meg gyakorlatilag görcsben voltak. Nem panasz, de vicsorogva, néhol már nagyon-nagyon szenvedve tartottam a tempót (sőt, egy gondolatnyit talán még hozni is tudtam). Elég komoly szenvedés volt, de nem sírok itt, ha már este sem sírtam.
Végül 2:05:38 lett az idő. A 21 km-en volt 100 m szint. Ha nagyon jóindulatú vagyok, akkor ez betudható + 1 km-nek. 22 km x 5:40/km = 2:04:40, azaz még ebből a jóindulatú időből is kicsúsztam. Na, ezt nem bánom! Nem kesergek rajta. (Ja, és nem csak a lábujjam teljesen OK, de a szerdán bejelentkező térdem is hallgat.)
Kész a 8. hét, az edzésterv felénél vagyok, de nem tudom pontosan, hogyan állok. Egyfelől a formám kirobbanó, így már mindenképpen érdemes volt csinálni, amit csináltam. Másrészt viszont a 21 km komoly nehézséget jelentett így és most. Nem tudom ebben mennyi volt a kiesés, mennyi az elfutás (lejtő).
Jövő hétre a kellemes résztáv és tempófutás után 29 km vár. Ez most igen ijesztően hangzik, pláne, ha az előírt tempót is tekintjük. Ha pontosan tudnám, hogy hol tartok, akkor akár a távot, akár a tempót módosítanám könnyebbre. Mivel nem tudom, hogy mi a valós helyzet, így ezt fogom csinálni:
Keresek egy teljesen sík pályát, hogy ez ne kavarhasson be. (Sajnos a közelünkben csak túl rövid pálya van ilyen, nem akarok a 2 km-es körömön 14-15-ször körbefutni.)
- Óvatosan elkezdem, laza 5:40-es tempóban.
- Ha erőlködni kéne, és még nem vagyok a vége felé, akkor visszaveszek a tempóból.
- Ha csak a vége felé (mondjuk 24 után) jönnek a gondok, akkor végigcsinálom.
- Ha nagyon nagy a gáz és korai, akkor lassítok még jobban, akár gyalogolok is.
Ha tippelni kellene, hogy mi lesz hétévég, akkor azt mondanám, hogy 15 körül azért már akadnak majd gondok, így a táv második felét lassabban fogom futni, a vége pedig nagy szenvedés. De majd meglátjuk.
A kimaradt hoszúfutások miatt kemény lehet, de erős vagy, és fejben nagyon jó, tehát meg tudod csinálni. Viszont meleg lesz állítólag úgy készülj :S
Hajrá!!