Már az edzésterv megkezdése előtt tudtam, hogy egy hétre Ausztriába megyünk a hegyek közé drága nejemmel. Ezért a 16 hetes tervet 17 hétre számoltam, azzal, hogy ezen a héten nem is futok. Helyette sok túrázást terveztünk, azaz talán nem esek ki az edzésből. Ez arra is jó, hogy picit kilépjek monotóniából, még azelőtt, hogy megunnám a nagyon tervszerű edzést. A 4. hét után jött el az utazás ideje, azaz utána egy 12 hetes célegyenesbe fordulok.
Az utazás nagyon jó volt, sokat nem tudok róla mesélni, azaz ebből is látszik, hogy nagyon jó volt. :) Nem túráztunk, inkább kirándulgattunk, főleg sok fölfelé és lefelé volt. (Annyit jegyeznék meg, hogy szerintem meglepően olcsón lehet nagyon jó helyen nyaralni. 1000 m fölött laktunk, 1700-2400-as hegyek közt, tök jó szobában fejenként napi 19 Euróért, amit még a nem túl zsíros, magyar oktatásban megtermelt jövedelmünkkel is ki tudtunk gond nélkül fizetni. Az utazás sem drága, mindössze az étkezés az, ami borsos (ez viszont meg lehet oldani: ha valaki ezen akar, tud spórolni). Már, ha valaki nem a horvát tengerpartra szeretne menni az országból rajtam kívül.)
Edzés, maratoni felkészülés szempontjából a leghasznosabb az volt, hogy nagyon korán feküdtem le minden nap (végre), és bár nem is későn keltem, de a napközbeni szunyókálással így is (felírtam/kiszámoltam) napi átalag 11 óra 19 percet aludtam! :) Ennyi a normális igényem. Igaz ezt nem lehet megtenni mindig. Sajnos.
Hazajövet következett az 5. hét. Itt viszont az a csavar, hogy szombaton indulok életem első olimpiai távú triatlonversenyén. Ez nekem nagyon kemény, sőt félelmetes kihívás egyelőre. Elég annyi, hogy 3 óránál hosszabb, folyamatos intenzív sporttevékenység, a futástól nem félek, a vizes részt meg lehet úszni, de a 40 km bringa az bizony sok…
Éppen ezért a heti penzumokat egy kicsit csökkentettem: 10x400 helyett 8x400-at futottam (minden oké volt, kivéve, hogy folyton gyorsabb voltam az elvártnál), a 8 km-es tempót pedig 5-re szállítottam le. Így ma jó erőben indulhatok Szombathelyre!